Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 83 de a háborús viszonyok között ennek megvalósítása legenyhébben szólva is naivitásnak tűnhetett fel mindenki előtt. Látnunk kell azt is, hogy ebben az esetben Hajnalnak egy érdekes „menekülési” kísérletéről volt szó, amelyet a Századok szerkesztőségéből való kiválása utáni helyzetére dolgozott ki, de annak megvalósítására sem akkor, sem a későbbiekben már nem került sor. A Századok 1943. évi számai közül az 1-3. számot Domanovszky Sándor, Hajnal István és Wellmann Imre jegyezték mint szerkesztők, az imént említett „tegnapi megleckéztetése” valószínűleg az 1943 áprilisában (minden bizonnyal 16-án) tartott szerkesztőségi megbeszélésen történt, ahol Hajnal, lemondására hivatkozva, ragaszkodott ahhoz, hogy a 4—6. számon már ne szerepeljen a neve szerkesztőként.192 így történt, hogy ezen csak Domanovszky Sándor és Wellmann Imre neve olvasható. A 7-10. számmal történt meg formailag is a „tisztújítás” Eckhart Ferenc és Berlász Jenő személyében.193 Minden valószínűség szerint cikkével kapcsolatos említett megleckéztetése egyrészt a — már megjelent — Baráth-recenzióval, másrészt — a megjelenés előtt álló — Istványi Gézáról írt nekrológjával függött össze. Hajnal mindkét írásában éles kritikát fogalmazott meg a szellemtörténeti irányzatról. A Baráth-féle recenzióban írta: „A mai történetírásnak a feladata, hogy kimutassa: az európai fejlődés csodálatos magasságait nem egyoldalú szellemi vagy anyagi tényezők segítségével értük el, hanem oly társadalomszervezettel, amely kicsinyek és nagyok életének teljességét biztosította, primitív viszonyok között is bámulatos sokoldalúsággal. Nem az elmúlt társadalomrend visszaállításáról van szó, hanem a régi társadalomképződés módszereiben rejlő tanulságokról.”194 A recenzens itt is világosan leszögezi, hogy — egy későbbi igaztalan váddal szemben195 — nem idealizálta a feudális szisztémát, hanem társadalomszervezési módszereit tartotta figyelemre és tanulmányozásra méltónak. Hajnal a szakszerűségnek és a személyies kapcsolatoknak (Hajnal kifejezése) tulajdonított nagy jelentőséget egy-egy kisebb-nagyobb társadalmi struktúra átalakulásában. Általában véve is a céhszerűség-szakszerűség alapján működő közösségek mobilitása — még ha követhetetlenül kicsiny mértékben is — a fejlődés záloga - állítja nem egyszer az újkor története című munkájában. Te-192 Berlász Jenőnek egy 1943. július 6-án kelt levele azt valószínűsíti, hogy a szerkesztő-váltás ekkor már megtörtént. - Yö.: MTAK K Ms 5385/133. 193 L. a Századok 1943. év számait. - Berlász Jenő szerkesztői munkája során mindvégig nagy elismeréssel közeledett Hajnalhoz. Egy 1948. augusztus 30-i levelében (közvetlenül azelőtt, hogy Berlászt is leváltották a Századok szerkesztői pozíciójából) írta: „A Valóságot [1945-1948 között jelent meg - EL.] nem ismerem eléggé, de akkor sem igen reméltem, hogy az »audiatur et altera pars- elve alapján áll, amikor Márkus levelében volt (...)” [Hajnal a Válaszban megjelent írását kritizáló Valóság-beli cikkre akart válaszolni. - EL.] A Valóság szerkesztője Szabó Zoltán volt, munkatársai közé tartozott Márkus István, Lukácsy Sándor és Fekete Gyula. A folyóirat erőteljesen a kommunista párt (ekkor már a Magyar Dolgozók Fártja) befolyása alatt állt, és a Fényes Szellők nemzedékének türelmetlensége jellemezte. 194 Századok, 1942. 9-10. sz. 456. - Hajnal egyértelműen módszertani tanulságokról ír, és nem egy általa idealizált feudális formációról. 195 L. Andics Erzsébetnek a Magyar Történelmi Társulat 1949. évi közgyűlésén elhangzott elnöki beszédének szövegét. Századok, 82. évf. 1948. (megjelent 1949 végén) 1-4. szám 5.
