Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
2 UNGVÁRY KRISZTIÁN 1. A német háttér és a német elvárások Sokan azt gondolják, hogy Magyarország német megszállásával eldöntött ténnyé vált az, hogy a magyar zsidókat deportálni kell. A hivatalos magyar emlékezetpolitika első számú képviselője, Schmidt Mária a tényéktől és a vonatkozó szakirodalomtól4 5 nem zavartatva többször kijelentette, hogy „a németek minden országban hasonlóan oldották meg a zsidókérdést”.6 Ezzel szemben viszont a II. világháborúban több Németországgal szövetséges, megszállt illetve meg nem szállt államban a németek rendkívül eltérően oldották meg a zsidókérdést. Bulgáriából és Romániából nem deportáltak senkit sem német megsemmisítő táborokba,6 Franciaországból a zsidóknak csak egy kisebb csoportját, ezzel szemben Hollandiából vagy Belgiumból majdnem mindenkit.7 A különbségek különösen látványosak, ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes országokban a zsidók hány százaléka élte túl a holokausztot. Nyilván a németek hasonlóan akarták megoldani a zsidókérdést, ez nem vitás, de ezt az akaratukat nem tudták mindenütt 100%-ban érvényre juttatni. Hitler Klessheimben 1944. március 18-án nyilván feltételeket szabott Horthynak - hogy pontosan hogyan fogalmazott, nem tudhatjuk, mivel a találkozó teljes egészéről nem készült hiteles jegyzőkönyv. Horthy maga azonban már március 19-én délelőtt beszámolt az elhangzottakról a Koronatanácson és a feltételek közül az egyik az volt, hogy a zsidókérdést meg kell oldani. Valószínűtlen, hogy Hitler ennek pontos technikai részleteit is taglalta volna, erre egyrészt sehol sincsen utalás, másrészt Hitler ilyen alkalmakkor mindig csak általánosan fogalmazott. A zsidó deportálások sajátos kontextusa, hogy Horthynak illetve Sztójay miniszterelnöknek német oldalról többször is megmondták, hogy csak akkor fognak kivonulni az országból a német alakulatok, ha a zsidókérdést már „megoldottnak” lehet tekinteni - anélkül azonban, hogy a „megoldás” részleteit pontosan rögzítették volna. Horthy 1944. április 17-én nyíltan közölte Endre Lászlóval, hogy azért járul hozzá a deportálásokhoz, mert ez az ára a német megszállás megszüntetésének.8 Az ekkor már szellemileg nem annyira friss Horthy gondolhatta azt, hogy a zsidóság feláldozásával csakugyan vissza tudja szerezni teljes önállóságát és ez magyarázza, hogy milyen megfontolásokból egyezhetett bele a deportálásokba.9 Más kérdés, hogy nehéz elképzelni, mit gondolt arról, hogy a 4 Itt elsősorban Randolph L. Bráham munkássága említendő meg. Braham, R.: A Holokauszt Magyarországon. Válogatott tanulmányok. Bp., 2002. 5 Schmidt Mária: ÉS az én érzékenységem nem számít? Népszabadság, 2014. július 12. http:// nol.hu/belfold/schmidt-maria-es-az-en-erzekenysegem-nem-szamit-1473777 (letöltés dátuma 2014. július 16.) 6 Leszámítva a Bulgáriához csatolt területeket, ahonnan történtek deportálások. Emellett meg kell említeni, hogy Románia az 1940-es határokon belüli területeiről szintén nem történtek deportálások, viszont Moldáviában illetve Transznyisztriában radikális antiszemita intézkedésekre került sor - de csak 1942-ig. 7 Az áttekintő adatokra lásd Karsai László: Holokauszt. Bp. 2001, 15. 8 Karsai László-Molnár Judit (szerk.): Az Endre-Baky-Jaross per. Bp. 1994, 50. (továbbiakban Az Endre-Baky-Jaross per) Endre László kihallgatása 1945. december 17. Horthy ezen álláspontját más források is megerősítik. 9 A Horthyval foglalkozó szerzők egységesen ezt a megfontolást adják meg motivációs indokként. Lásd Gellert Adám-Turbucz Dávid: Egy elmaradt felelősségre vonás margójára. Horthy Miklós
