Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 3 szovjet hadsereg árnyékában egyáltalán mire lesz alkalmas a több százezer ember kiszolgáltatása árán visszanyert mozgástér, nem beszélve arról, hogy amennyiben a szovjet csapatok közelebb kerülnek az országhatárokhoz (ami csak idő kérdése volt), akkor biztosra vehette, hogy komolyabb német seregtestek mindentől függetlenül bekapcsolódnak majd a Kárpát-medence védelmébe, magyarán, a Wehrmacht mindenképp visszatért volna az országba. Horthy rossz politikai kalkulációja és személyes felelőssége mindenesetre már ezen a ponton tetten érhető. A továbbiak értékeléséhez szükséges egy forráskritikai megjegyzés. A népbírósági perek — amelyekből több vallomást idézek — nem voltak kifogástalan jogi eljárások. Sztójayt és társait azonban nem kínozták és nem kényszerítették hamis vallomásokra. Számos példa van arra, amikor a vádlottak igyekeztek saját szerepüket bagatellizálni - annál érdekesebb azonban, amikor saját magukra tettek terhelő vallomásokat. Ezeket éppen elhangzásuk körülményei hitelesítik legjobban. Megtehették volna, hogy mindent a német megszállókra fognak és úgy állítják be, hogy ők a foganatosított intézkedéseket kényszerből, fenyegetések hatására tették meg. Bízhattak volna abban, hogy a német partnerek egy része már nem is állítható bíróság elé, aki pedig igen, annak vallomásait nem fogják hitelesnek tartani, eredeti iratok pedig ekkor még alig álltak a bíróság rendelkezésre. Mint látni fogjuk, nem ezt a taktikát választották, holott számukra ez kínálhatott volna még némi esélyt. A források azt támasztják alá, hogy a megszállók márciusban még nem rendelkeztek teljesen kikristályosodott tervekkel. Felületes olvasásra természetesen lehetne találni arra is bizonyítékokat, hogy Ernst Kaltenbrunner, a RSHA vezetője 1944. március 20-án a még ki sem nevezett Sztójayval — utóbbinak az Endre László és társai ellen indított perben elhangzott vallomása szerint — azt közölte, hogy Magyarországnak meg kell oldania a zsidókérdést, „mégpedig olyan formalitások és körülmények között, mint más államokban történt, Németországban, Franciaországban, stb.”10 Érdekes módon azonban Sztójay erre a kijelentésre saját perében már nem pontosan így emlékezett vissza. Kihallgatásai során nem adta Kaltenbrunner szájába azt, hogy a zsidókérdést úgy kellene megoldani, mint Franciaországban, hanem csak a „német módra” történő elintézést említette.11 Természetesen elképzelhető, hogy Sztójay az Endre László és társai elleni népbírósági perben, amelynek során az első állítást tette, pontatlanul emlékezett a felsorolt országokra, de az biztos, hogy nem egy részletezett etalon megoldást javasoltak neki, hanem általánosságban beszéltek vele. Mint az előbb Nürnbergben, Betekintő, 2012/4. 5-10. http://www.betekinto.hu/sites/default/files/2012_4_gellert_tur bucz.pdf (letöltés dátuma 2014. augusztus 30). valamint Turbucz Dávid-. Horthy Miklós antiszemitizmusa. A kormányzó szerepe a zsidóság sorsának alakulásában 1919 és 1944 között. Kommentár, 2012/5. http://kommentar.info.hu/iras/2012_5/horthy_miklos_antiszemitizmusa (letöltés 2014. augusztus 30.) Karsai László: A végső döntésképtelenség. Századok 148 (2014) 1. 183-200, Kádár Gábor-Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Bp. 2005, 131. 10 Sztójay vallomása 1945. december 9. Karsai-Molnár: Pa Endre-Baky-Jaross per, 326-327. 11 Sztójay Döme vallomása 1946. március 5., Karsai László-Molnár Judit-. A magyar Quislingkormány. Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt. Bp., 2004, 213-214.
