Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
866 CZIRAKI ZSUZSANNA retségekről is gondoskodott. Beágyazta kollégáját évtizedeken át építgetett és gondozott, értékes kapcsolathálójába, melyben olyan fontos sakkfigurák kaptak helyet, mint a titkos levelezők között alkalmazott, a keresztények és törökök között egyaránt járatosán mozgó Scogardi doktor vagy Parthenius konstantinápolyi pátriárka.146 Reniger nem is feledkezett meg Schmid neki tett szívességeiről, valamennyi levelében igen nagy tisztelettel és hálával emlékezett meg róla, Jóságos, atyai tanítómesteréről”.147 A fentiekből világossá válhatott, hogy Reniger számára a legfontosabb kapcsolatot maga Johann Rudolf Schmid jelentette. Szolgálati ideje alatt az uralkodónak küldött hivatalos jelentései mellett öreg patrónusának írt a leggyakrabban. E levelekben egészen személyes hangot ütött meg és olyan részletkérdéseket is megemlített, melyek az udvar szempontjából csekélyebb, Schmid kapcsolathálóját — és az utókor kimeríthetetlen érdeklődését — tekintve azonban komoly jelentőséggel bírtak.148 A fő patrónus Schmid mellett azonban még néhány más személy is azonosítható, akik megrajzolják azt a bécsi hálózatot, melyben az új konstantinápolyi rezidens elhelyezkedett. Az erre vonatkozó kutatások még korántsem zárultak le, de annyi már sejthető, hogy ebben magas beosztású haditanácsi méltóságoknak jutott a fő szerep: Reniger a lekötelezettség és hála hangján levelezett Heinrich Schlickkel és Ottavio Piccolominivel, de tudjuk azt is, hogy Schmid ajánlása folytán Johann Georg Pucher haditanácsossal is jó viszonyt ápolt. A konstantinápolyi kirendeltségen egyébként nemcsak ő, hanem Panaiotti is rendelkezett hasznos bécsi levelezőpartnerekkel ugyanezen körből, akiknek időnként apróbb ajándékokkal — például illatszerrel, keleti csemegékkel — is kedveskedett.149 Következtetések A megfelelő kapcsolatok mozgósítása úgy Bécsben, mint Konstantinápolyban bizonyos értelemben a túlélést biztosították az állandó veszélyben tevékenykedő császári diplomáciai alkalmazottak számára. Az előd Greiffenklau szomorú példája valószínűleg valamennyi szereplő szeme előtt ott lebegett, így 146 Simon Reniger Johann Rudolf Schmidnek. Konstantinápoly, 1649. november 20. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 2. föl. 219-220. és Konstantinápoly 1649. október 3. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 2. föl. 19-20. 147 A teljesség igénye nélkül: Simon Reniger III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1649. május 21. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 1. föl. 101-102.; ill. Konstantinápoly, 1649. augusztus 5. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 1. föl. 222-223. 148 Példának okért a konstantinápolyi pátriárkánál tett bemutatkozó látogatását megörökítő levél rendkívül érdekes részleteket árul el Schmid és a pátriárka viszonyáról, hovatovább művelődéstörténeti jelentősége sem lebecsülendő, hiszen a patriarkátus tárgyi és személyi feltételeiről, ceremoniális kereteiről is gazdag leírást ad. Simon Reniger Johann Rudolf Schmidnek. Konstantinápoly, 1649. november 20. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 2. föl. 219-220. 149 Nicusio Panaiotti Heinrich Schlick haditanácsi elnöknek. Konstantinápoly, 1648. november 13. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 2. föl. 231-236.; Johann Rudolf Schmid Johann Georg Pucher haditanácsosnak. Konstantinápoly, 1649. június 2. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 1. föl. 122-125.; Simon Reniger Ottavio Piccolomininek. Konstantinápoly, 1649. november 16. ÖStA KA AFA Kt. 130. 1649-11-16. A diplomaták közötti patrónusi viszonyról 1. még: Meienberger, P: Johann Rudolf Schmid i. m. 75.; Hiller, /.: A tolmácsper i. m. passim.
