Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 81 Hajnal Deér válaszleveléből világosan látta — tudta már korábban is —, hogy a harc eldőlt, a várat bevették. Időközben Hóman is megelégelte a botránysorozatot, sürgette a szerkesztőváltást, és Domanovszky sem tehetett ez ellen már semmit. Hajnal egyik levele, amelyet Domanovszkynak küldött, világosan megmutatja, hogy maga is kilátástalannak ítélte helyzetét, pedig korábban sokszor, szinte reménytelen helyzetben sikerült a szerkesztőséget egyben tartania, a publikált írások tekintetében a Hajnal által oly fontosnak tartott egyensúlyt biztosítania. A szellemtörténeti iskola részéről a 30-as évek végétől fokozódó nyomás alá helyezték a Társulat központi folyóiratát, amely ebben a helyzetben végül is kénytelen volt kapitulálni. Hajnal már 1943. január 20-án, Domanovszkyhoz intézett levelében megírta, hogy a lemondás mellett döntött, (1. alább ugyanezen a napon Hómanhoz intézett lemondó levelét) és kijelentette, hogy ezt az elhatározását akkor is fenntartaná, ha összes feltételét teljesítenék, de Deérhez intézett levelének hűvös fogadtatása arra utalt, hogy ilyen gesztust már senki sem kívánt tenni az ellenfelek részéről.182 Hajnal két nappal lemondása után egyik levelében arról írt, hogy Wellmann helyzete is reménytelen, mert ő — Hajnal szerint — „egy félre tolt alak” a levéltárban is. Az egy évvel korábbi — sikertelen — akadémikusi jelölését Lukinich akadályozta meg, akinek még csak „eszébe sem jutott, hogy elemi kötelessége a Társulat szerkesztőségét támogatni.” - írta Domanovszkynak. Miután Wellmann sem maradhatott tovább a szerkesztőségben, Hajnal tett még egy kísérletet a szerkesztőség összetételének befolyásolására. Javasolta Elekes Lajos és Istványi Géza megbízatását, mert szerinte a két ember „Szekfűéknek azért jó éppen, mert nem tartják őket a Te és az én belső embereinknek.”183 Ez olyannyira elvetélt kísérlet volt, hogy semmi nyomát nem találtuk annak, akárcsak szóba került volna is szélesebb plénum előtt. Hajnal 1943. január 20-án beadott lemondását Hóman most már elfogadta, a váltást ő is gyorsan akarta lebonyolítani. A Társulat elnöke közölte vele, hogy lemondását az igazgatóválasztmány elé terjeszti, kérte viszont, hogy ő és Wellmann a szerkesztői teendőket még átmenetileg lássák el, a megkezdett ügyeket vigyék végig. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy még az igazgatóválasztmány ülése előtt Hajnallal személyesen kíván beszélni „a felmerült összes kérdések megbeszélése és tisztázása céljából.”184 Domanovszky Sándor 1943 februárjában tárgyalt Hóman Bálinttal, a Magyar Történelmi Társulat és a Teleki Intézet elnökével, aki — e két tisztségében is érdekelt volt a válság mielőbbi lezárásában, ezért — azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy a Századok szerkesztő-váltása a viszály minden látszata nélkül menjen végbe. Hajnal erre reagálva azt ajánlotta, üljenek le Deérékkel megbeszélni az átállás lebonyolítását, mert véleménye szerint utána Deérék is meggyőződhetnek arról, hogy befolyásuk a lapra megnyugtatóan rendeződik.185 182 MTAK K Ms 4524/430 - 1943. január 20. Domanovszky Sándor hagyatéka. 183 MTAK K Ms 4524/431 1943. január 22. Domanovszky Sándor hagyatéka. 184 MTAK K Ms 5385/211. 185 MTAK K Ms 5385/40
