Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 843 munkaadójuk nem tudott törleszteni, gyakori vendégek voltak az adósok börtönében.36 Láthatóan problémát jelentett Alexander von Greiffenklau rezidens személye is. Schmid egy későbbi kommentárjából tudjuk, hogy Greiffenklaut már kinevezése pillanatában sem tartotta alkalmasnak az állandó követi feladatok ellátására.37 Elszórt adatok alapján úgy tűnik, másnak is voltak aggályai a rezidenssel szemben. Az 1645 nyarán kelt követségi levelezés alapján Greiffenklau az 1644-45 folyamán internunciusi feladatot ellátó Czernín gróffal38 például kifejezetten rossz viszonyban volt, további kutatásokra vár azonban annak kiderítése, pontosan mi állhatott a kölcsönös ellenszenv hátterében. A lehetetlen pénzügyi helyzet és a háttérben zajló rivalizálás mellett volt még egy merőben szokatlan körülmény, amely tovább árnyalja Greiffenklau konstantinápolyi szereplését. A töredékes adatok alapján úgy tűnik, hogy a rezidens nemcsak egyszerűen uzsorahitelek csapdájába esett, hanem még egy gyilkosságba is belekeveredett. A kölcsönök szövevényes hálójában két személy érdemes külön figyelemre. Don Juan de Menesses, a spanyol érdekeket is sértő hírhedt szélhámos39 és mellette Salih pasa nagyvezír40, aki maga is nagyobb összeget hitelezett a rezidensnek. Menesses személyével és a Habsburg diplomácia vele kapcsolatos félelmeivel egy másik tanulmányban szeretnék foglalkozni, így itt csupán az események megértéséhez nélkülözhetetlen információkat emelem ki. A Konstantinápolyban váratlanul felbukkanó Menesses magát spanyol követnek adta ki és a nagyvezírrel folytatott tárgyalásokat arra vonatkozóan, hogyan is lehetne pozíciókat szerezni az amerikai nemesfémbányák körül. Greiffenklau informátorai révén pontosan értesült mindenről, amit a spanyol a Portának ajánlott, és rögvest tájékoztatta Bécset, illetve az ottani spanyol követet. Bár nem tudták ellenőrizni, vajon igaz-e, amit a kalandor állított, a bécsi spanyol követ tudtával és beleegyezésével Greiffenklaut mégis arra utasították, szabaduljon meg Menessestől. A történtekről Nicusio Panaiotti,41 a re36 Uo.; Simon Khießling udvari fizetőmester kimutatása Alexander von Greiffenklau kiutalt illetményeiről. Bécs, 1647. november 29. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 379- 380.; Francesco Naone futár és tolmácstanonc beadványai Franz Ulrich Kollowrat kamarai elnöknek és III. Ferdinándnak elmaradt fizetése tárgyában. É. n., h. n. (legkésőbb 1648. január) Uo. föl. 369-370. és 371-372.; Nicusio Panaiotti levelei Johann Dietznek. Konstantinápoly, 1647. december 5., 7. Uo. föl. 365-366. és föl 367-368. 37 Johann Rudolf Schmid Heinrich Schlicknek. Bécs, 1648. július 20. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 2. föl. 158-161. 38 Hermann Czernín von und zu Chudenitz (1576-1651) 1644-1645 folyamán III. Ferdinánd intemunciusa a Portán. Vö. Hermann Czernín: Zweite Gesandtschaftsreise des Grafen Hermann Czernin von Chudenic nach Constantinopel im Jahre 1644. Neuhaus 1879. 39 Greiffenklau és Don Juan de Menesses kapcsolatáról, illetve a gyilkosságról részletesen beszámol Nicusio Panaiotti követségi tolmács, 1.: Panaiotti jelentése Don Juan de Menesses haláláról. Konstantinápoly, 1647. május 6. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. föl. 49/3-4. 40 Salih pasa: 1645-1647 között nagyvezír. 41 Nicusio Panaiotti (görögösen Nikúsziosz Panajótisz) fanarióta származású polihisztor tolmács hosszú és fordulatos életpályájáról bővehben 1.: Damien Janos-. Panaiotis Nicousios and Alexander Mavrocordatos: The Rise of the Phanariots and the Office of Grand Dragoman in the Ottoman Administration in the Second Half of the Seventeenth Century. In: Archivum Ottomanicum 23.
