Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
844 CZIRÁKI ZSUZSANNA zidens tolmácsa részletesen beszámolt a Haditanácsnak, aki a jelek szerint maga is szemtanúja volt a Greiffenklau házában végrehajtott gyilkosságnak, jóllehet a spanyollal nem ő, hanem kollégája, Natale di Paulo végzett. Szerencsétlenségükre egy szemfüles szolga észrevette és feljelentette őket a galatai kádinál, így kisvártatva valamennyien rács mögé kerültek. Panaiotti — újabb kölcsönök felvételével és családja anyagi segítségére támaszkodva — hiába próbálkozott a hatóság lefizetésével, az ügy a nagyvezír elé került és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy nemzetközi botránnyá dagad. Mivel a különösen pénzéhesnek tartott nagyvezír Greiffenklau megmentését váltságdíjhoz kötötte, amit persze ismét csak kölcsönökből tudtak fedezni, Panaiotti megfogalmazása szerint a „bajok labirintusába” keveredtek.* 42 A Haditanácsban eközben mit sem sejtettek a konstantinápolyi fejleményekről.43 Az első komolyabb vészjelzés 1647. január 12-én érkezett Johann Dietz császári futártól, aki ekkor a konstantinápolyi diplomáciai gépezet egyik legmegbízhatóbb láncszemének számított. A Portáról hazafelé tartó Dietz Budáról bizalmas üzenetet továbbított Heinrich Schlick haditanácsi elnöknek. Beszámolt arról, hogy indulása előtt a nagyvezír feltartóztatta és „gonosz híreket mesélt” a rezidensről, a futár lelkére kötve, szigorúan tartsa titokban az információkat. A nagyvezír arról tájékoztatta, hogy Greiffenklau konstantinápolyi házában meggyilkolt „két velencei renegátot”, testüket pedig elásta az istállóban.44 Az nem volt számára világos, hogyan szereztek tudomást erről a törökök, de végül megtalálták a holttestet, Greiffenklaut pedig gyilkosság gyanúja miatt börtönbe vetették. Dietz elmondása alapján a nagyvezír maga is tanácstalan volt, hogy a továbbiakban mihez is kezdjen a bajbajutott rezidenssel, ezért fordult a futárhoz, tájékoztassa az udvart a történtekről és találjanak valamilyen diszkrét, de gyors megoldást a helyzetre. Dietz levelében nem rejtette véka alá megdöbbenését, mert bár egyik kollégájától már hallott „a jó rezidens úr” gyanús ügyleteiről, erre azért mégsem számított.45 Hasonló tartalmú egy címzés és aláírás nélküli jelentés a következő napról (1647. január 13.), ugyancsak Budáról címezve. Ebben az ismeretlen levélíró — bizonyára ismét csak Dietzről van szó — arról számolt be, hogy a budai pasa tapintatosan érdeklődött, van-e már valami hír Greiffenklauról. A látszólagos titoktartás ellenére a pasa — külön(2005-2006) 177-196.; Gunnar Hering-, Panagiotis Nikousios als Dragoman der kaiserlichen Gesandschaft in Konstantinopel. In: Jahrbuch der Österreichischen Byzantinistik 44. (1994) 143-178. 42 Panaiotti jelentése Don Juan de Menesses haláláról. Konstantinápoly, 1647. május 6. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 49/3—4.; Hering, G.: Panagiotis Nikousios i. m. 151-152.; Veltzé, A.: Die Hauptrelation i. m. 60-61.; Hammer, J: Geschichte des Osmanischen Reichs i. m. 279-280. 43 A gyilkosság 1646 októberének utolsó napjaiban történhetett, a követségi alkalmazottak letartóztatására a Raguzai Köztársaság információi szerint október 31-én került sor. Ivan Dujčev: Awisi di Ragusa. Documenti suUTmperio Tureo nel sec. XVII. e sulla guerra di Candia. Roma 1935. 91. 44 Az ellentmondásos forrásadatok dacára úgy tűnik, valójában csak egyvalakit öltek meg, Don Juan de Menessest, aki ekkorra már renegát volt. Vö. Dujčev, Awisi di Ragusa i. m. 91. 45 Johann Dietz jelentése Heinrich Schlick haditanácsi elnöknek. Buda, 1647. január 12. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 40-41.; Vö. Theatrum Europaeum. Bd. 5. 1643-1647. Frankfurt am Main 1651. http://www.bibliothek.uni-augsburg.de/ 2015. március 1. 1240.
