Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
80 PAL LAJOS alapján arra lehet következtetni, hogy a későbbiekben sem Deér és csoportja, sem a Századok új szerkesztői nem tartottak igényt felajánlott szolgálataira. A váltás-lemondás etapjait követve, azt látjuk, hogy a folyóirat 1943. évi számai szerkesztői szempontból részben elkészültek, így az új szerkesztőknek időt hagytak a felkészülésre, a munkafolyamatok zavartalan átvételére. Hajnal Hómanhoz intézett lemondó levelét megelőzte, és részben tán okozta, hogy a szerkesztőség körül zajló eseményeket Deér József, a Magyar Történettudományi Intézet [Teleki Intézet] igazgatója, az e tárgykörben folytatott többszöri levélváltás után is a helyzetet rossznak ítélte meg (a levelekben foglaltak alapján talán még rosszabbnak, mint korábban). A következőket írta Hajnalnak: „mindenekelőtt hálásan köszönöm részletes tájékoztatásodat, s azt a baráti őszinteséget, mellyel nézeteidet, terveidet és aggályaidat feltárod. Sajnos ezeknek birtokában sem vagyok abban a helyzetben, hogy együttműködésünk érdekében érdemben állást foglalhassak. Veled folytatott beszélgetésem, mint ezt hangoztattam is, kizárólag magánjellegű volt, s csupán az együttműködési készség hangsúlyozására szolgált. Ennek az önmagában véve kívánatos együttműködésnek a részletei — mint ezt éppen leveled mutatja — annyi bonyolult kérdést vetnek fel, hogy ezekben a Teleki Intézet elnökének, ki egyben a Társulat elnöke is, állásfoglalása szükséges. Ezért talán leghelyesebb, ha az ügyet Hóman és Domanovszky megbeszélésére bízzuk.”179 Egy két héttel későbbi levél nemcsak Deér és Hajnal közötti feszült viszonyra világít rá, hanem arra is, hogy a szerkesztői, szerkesztőségi válságot kompromisszummal már nem lehetett megoldani. Deér azt írta Hajnalnak: „Meglepetéssel olvastam válaszodat. Levelem [1. a január 9-i Deér levelet - EL.] egyetlen sorából sem olvashattál ki oly szándékot, mintha Téged »kétes szerepű« szerkesztőként akarnálak beállítani. Hasonlóképpen nem írtam olyasmit sem, mintha eleve nem bíztam volna benned. Minthogy így levelem tényleges tartalma s a Te feltevéseid között jelentékeny különbség mutatkozik, el kell hárítanom azon tanácsodat is, mellyel több érzéket ajánlasz a »mások szerény önérzete iránt«. Minthogy fontosnak tartod annak tisztázását, hogy [a Történettudományi Intézet és a Századok közötti - PL.] együttműködésre vonatkozóan ki tette meg a kezdeményező lépést, fel kell hívnom figyelmedet Wellmann Imre azon régebbi keletű érdeklődésére, mely szerint hajlandó volna-e az Intézet a Századok 1942. évi pótfüzetét támogatni. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy a Baráth-bírálatról180 való véleményem elmondására az a közvetlenség jogosított fel, mellyel szerkesztői szerepedet és felelősségedet előző leveledben Te magad kommentáltad. Célom azonban mindenképpen az őszinte vélemény-nyilvánítás, nem pedig a Te megbántásod volt. Reméltem, hogy régi barátságunk elbírja ezt a teherpróbát.”181 179 MTAK K Ms 5385/155 - 1943. január 9. 180 Baráth Tibor: Magyar történet. 2., bővített kiadás, Kolozsvár 1941. A Ferenc József Tudományegyetem Történeti Intézete. 8° 235 1 - Ismertette: Komoróczy György, Századok, 1942. 7-8. sz. 329-331. Erre célzott Deér levelében. A Hajnal-féle ismertetés a következő (összevont) számban jelent meg. 181 MTAK K Ms 5385/157 - 1943. január 27.