Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 839 a Haditanáccsal. A keleti referensek fölött diszponáló, kritikus szemléletű Hans von Mollart (1610-1619) haditanácsi elnök maga is számtalanszor keveredett vitába a valóságtól olykor fölöttébb elrugaszkodott elképzeléseket valló, különvéleményt pedig alig-alig toleráló Khlesllel. A feszült helyzetnek a bíboros 1618-ban bekövetkezett erőszakos eltávolítása vetett véget. Ezt követően a török ügyek irányítása ismét a Haditanács, illetve annak keleti szakértői kezébe került, akik néhány év leforgása alatt a korábbi kezdeményezések alapján továbbvitték és a korszak igényeinek többé-kevésbé megfelelő szintre fejlesztették a keleti diplomácia szervezeti és infrastrukturális kereteit.20 Mindebben nagy szerepe volt a század második évtizedében felbukkanó diplomata-hivatalnok egyéniségeknek, különösen a keleti nyelvek főtolmácsának, a befolyásos Michel D’Asquiernek.21 A Haditanács keleti részlegének mikrokörnyezetében hosszú ideig D’Asquier volt az úr, aki meg is tett mindent annak érdekében, hogy vezető pozíciója csorbítatlan maradjon.22 Legfontosabb szövetségese a gyámkodása alatt felemelkedő, 1629-1643 között konstantinápolyi rezidensi feladatkörben alkalmazott Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenhorn volt, aki Bécsbe visszatérve tulajdonképpen D’Asquier szövetségeseként tevékenykedett tovább a keleti diplomácia szakterületén. A többnyire sifrírozott formában beérkező, szokás szerint az uralkodónak címzett hivatalos konstantinápolyi jelentéseket a titkárok elsőként az ő asztalukra tették le, de maguk is folytattak önálló levelezést a rezidenssel és más hírforrásokkal, széleskörű nyelvtudásuknak köszönhetően pedig, ha szükséges volt, tolmácsként is tevékenykedtek. Hosszú szolgálati idejük folytán nekik volt a legnagyobb rálátásuk a folyamatban lévő ügyekre. A diplomáciai személyzetet tekintve befolyáskörükbe tartozott az uralkodó állandó portai követe (vagyis rezidense) és annak teljes konstantinápolyi személyzete a tolmácsoktól az informátorokig, a Habsburgok budai ágense, a Bécs-Konstantinápoly útvonalon tevékenykedő futárok, valamint a beszervezett ügynököket tömörítő Titkos Levelezők hálózata. Valójában Schmid és D’Asquier nélkülözhetetlen láncszemként foghatók fel az irányító Haditanács és a „terepen” működő ügynökök között, akik értelmező és szervező közreműködése nélkül működőképes keleti diplomácia aligha lett volna elképzelhető. Ráadásul Schmid az 1650-es évektől láthatóan még patrónusánál is tovább emelkedett a ranglét20 Uo.; Részletesen a Khlesl-korszakról 1.: Rudolf Neck: Österreichs Türkenpolitik unter Melchior Khlesl. (Doktori disszertáció.) Wien 1948.; Almási Gábor: Bethlen és a törökösség kérdése a korabeli propagandában és politikában. In: Bethlen Gábor és Európa. Szerk. Kármán Gábor - Kees Teszelszky. Budapest 2013.; Cziráki Zsuzsanna: Erdély szerepe Melchior Khlesl fennmaradt írásos véleményeiben 1611-1616 között. In: Bethlen Gábor és Európa. Szerk. Kármán Gábor - Kees Teszelszky. Budapest 2013. 75-100.; Uő: Szemelvények Melchior Khlesl és a bécsi Titkos Tanács 1611 és 1613 között keletkezett, erdélyi vonatkozású írásos véleményeiből. Levéltári közlemények 83. (2012) 319-369. 21 Hiller /.: A Habsburgok török diplomáciája i. m. 221-222.; Hiller I.: A tolmácsper. A bécsi Haditanács és a Habsburgok tolmácsai a 17. század első felében. Történelmi Szemle 33. (1991: 3-A. sz.) 203-214.; Alastair Hamilton: Michel D’Asquier, Imperial Interpreter and Bibliophile. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 72. (2009) 237-241.; Meienberger, P: Johann Rudolf Schmid i. m. 80-82. 22 D’Asquier ambíciójáról és eszköztáráról 1.: Hiller, I.: A tolmácsper i. m.
