Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 79 értetődőnek tartotta, Hajnal viszont olyan támadásnak és hosszú éveken át tartó blokádnak, amely a szerkesztőség ellehetetlenítését kívánta elérni. Szekfű olyan tekintélye volt a korabeli történetírásnak, hogy puszta hallgatásával, nagy jelentőségű gesztusaival, máshol elhelyezett publikációival elindította a Társulaton belül azt az erjesztő folyamatot, amely végül elvezetett a szerkesztőség teljes körű „megújításához”. Epilógus Hajnal a Századok szerkesztőségében eltöltött utolsó éveiben egyre több problémával került szembe. Erezte szakmai, szerkesztői elszigeteltségét, és ezért többször is felajánlotta lemondását Hóman Bálintnak a Magyar Történelmi Társulat akkori elnökének. A magyarázat mindig az volt, hogy mivel a szerkesztői tisztség nem választás útján kerül betöltésre, azt tartja becsületesnek, hogy posztjáról lemondjon, és a szerkesztői megbízatást visszaadja az elnöknek. Ezt (írásban) először 1942. február 20-21-én ajánlotta fel, de Hóman ekkor még nem fogadta el.* 177 A Századok szerkesztői posztjáról való (két egymást követő évben történt) lemondása így részben összefüggött a Szekfű-Mályusz, Hóman-Mályusz, valamint Mályusznak a Deér-féle Intézettel kialakult feszült viszonyával, az említett viták alakulásával és az ezekről kialakított álláspontjával. Mályusz melletti kiállása jelentősen megnehezítette helyzetét, a Baráth-féle (két) recenzió pedig már nyílt támadásokat gerjesztett. Ráadásul valaha volt legjobb barátja, a lemondását megelőző utolsó hetekben a szerkesztőségben (és a Társulatban) zajló vitákban cserbenhagyta Hajnalt. Szerkesztői minőségében legsúlyosabb vád a Baráth-ügy kapcsán érte Hajnalt. Tulajdonképpen azzal gyanúsították meg, hogy utat nyit a szélsőséges fasiszta eszméknek, ezért leváltása — a folyóirat szakmai szempontjai mellett politikai okok miatt is — rendkívül fontos, azzal együtt, hogy őt nem vádolta senki szélsőjobboldali eszmék terjesztésével. [A Baráth-ügy inkább Baráth-ürügy volt, mert a szellemtörténészek olyan ütőkártyát kaptak kezükbe, amellyel a folyóiratot — szakmailag — újra ellenőrzésük alá tudták vonni.] 1943 elején, január 20-án Hómanhoz intézett lemondó levelében Hajnal szintén azzal indokolta távozását a szerkesztői posztról, hogy a szakma érdeke is ezt kívánja. Azzal érvelt, hogy nem rendelkezett kellő tájékozottsággal a szerkesztőséget érintő bírálatokról, mert csak Mályusztól kapott információt, Deértől semmit, hacsak a Mályuszhoz intézett, 1941. december 19-én írt levelét nem tekinti információnak — írta —, de annak alapján az volt a véleménye, hogy Deér nem merítette ki a lehetőségeket a „kérdés megnyugtató megoldására.” Ezzel együtt azt ígérte ebben a levelében, hogy Deért (és a Századokat) támogatni fogja szerkesztői pozíciójából való felmentése után is.178 A rendelkezésünkre álló anyag következő tizenkét évben sem publikált többé a Magyar Történelmi Társulat központi orgánumában. V ö.: a Századok 1943-1955 közötti számait, http://nfo.arcanum.hu/szazadok 177 MTAK K Ms 5385/38 178 MTAK K Ms 5385/41
