Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 811 kor a Fuggerek időről időre szinte az összes jelentősebb augsburgi cégnek folyósítottak hitelt, azaz a fent említett hálózatban az egyes üzleti szereplők közötti, hitelekre alapozott kontaktusok az esetek döntő többségében kétirányú kapcsolatok voltak. A hiteltevékenységre alapozott kapcsolatok rendszerét tehát egy olyan bonyolult üzleti hálózatként értelmezhetjük, amelyben a network pontjait a hitelezők, illetve az adósok jelentik. A hálózati pontok, azaz a cégek közötti kapcsolatot az aktuális hitelforgalmi tranzakció adja meg. A hálózat vizualizálásánál a kapcsolat irányát is meg tudnánk határozni, aszerint, hogy ki kinek nyújtott hitelt. Ennek köszönhetően szerepel a fejezet címében a „többirányú” jelző, mivel a hitelforgalomra alapozódó kapcsolatrendszerben a cégek hitelkibocsátóként és hitelfelvevőként egyaránt megjeleníthetők. Felmerülhet a csábító lehetőség, hogy ennek alapján ábrázoljuk a 16. század első felének konjunkturális időszakában a korabeli hitelforgalmat. Sajnos azonban egy ilyen kapcsolati jellemzőkre alapozott network vizualizációja még abban az esetben is igen jelentős nehézségeket okozna, ha „csak” egyetlen állami adminisztrációhoz kapcsolódó hitelforgalmat próbálnánk meg akár csak néhány éves perióduson belül szemléltetni. Az alábbiakban az augsburgi üzleti élet két vezető cégének, a Fuggereknek és a Welsereknek az idevonatkozó hiteltevékenységére vonatkozó adatok alapján kívánjuk szemléltetni a fenti sajátosságokat. Mivel a század első évtizedeiben, különösen az 1519-es császárválasztás kapcsán folyósított összegek és azok háttere általánosan ismertek, inkább hiteltevékenységük néhány, eddig kevésbé tárgyalt szegmensére helyezem a hangsúlyt. A Fuggerek üzleti stratégiájában olyan jelentős szerepet töltött be az állami hitelezés, hogy miután V Károly és II. Fülöp 1553-ban átmenetileg Németalföldre tette át székhelyét, a Fuggerek is áthelyezték hitelezési tevékenységük központját Antwerpenbe. Ottani faktoruk, Matháus Örtel irányította a kölcsönügyleteket. A franciákkal kiújuló háború miatt a Habsburgoknak új hitelekre volt szüksége. A Fugger-faktor készséggel folyósította a kért összegeket, ellentételezésként jelentős mennyiségű amerikai nemesfém-szállítmány értékesítési koncesszióját helyezték kilátásba. Tényleges ellentételezésként még 1553-ban valóban komoly mennyiségű ezüst érkezett be Antwerpenbe. Ennek köszönhetően Örtel 1555-1556-ban közel 900.000 dukát értékben nyújtott újabb hiteleket az uralkodónak. A mindössze néhány hónappal később bekövetkező spanyol államcsőd tehát a Fuggerek számára is rendkívül negatív hatással volt. A cég számára további csapást jelentett, hogy a spanyol udvar a hadsereg költségeire zároltatta az Amerikából érkező ezüstszállítmányokat. Ez utóbbi intézkedés további 570.000 dukát értékben okozott kárt az augsburgi konszernnek.21 21 A veszteségek miatt a Fuggerek változtattak a személyi struktúrán is, Örtelt visszahívták, s Anton Fugger Hans nevű fiát valamint a cég szolgálatában álló nagytekintélyű szakembert, Sebastian Kurzot küldték Antwerpenbe a krízis menedzselésére. Hűbériéin, M.: Die Fugger i. m. 91. Figyelemre méltó, hogy az antwerpeni képviselet üzleti struktúrájában a korábbi kudarcok után is megmaradt a hiteltevékenység központi szerepe. Hans újabb hiteleket nyújtott az angol királynénak, illetve Albának. Hűbériéin, M.\ Die Fugger i. m. 92.
