Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
812 TÓZSA-RIGÓ ATTILA Bár Ferdinánddal ekkoriban átmenetileg megromlott a viszony, mivel a Fuggerek illegálisan vittek ki ezüstöt Velencébe, ami miatt Antonnak személyesen is védekeznie kellett az 1559-es birodalmi augsburgi gyűlésen. Mindettől függetlenül a század második felében az egyre jelentősebb gondokkal küzdő Welsereket megelőzve a Fugger konszern maradt a dinasztia egyik fő finanszírozója. A vállalkozó-fejedelem Anton Fugger halála előtt nem sokkal újabb kölcsönt folyósított Ferdinándnak 40.000 forint értékben, illetve 30.000 rFt-ot hitelezett a későbbi császárnak, Miksának.22 Bár a Fugger hitelezés fókuszában a Habsburg fivéreknek nyújtott kölcsönök álltak, az augsburgi konszern más uralkodóknak, így többek között a portugál, a francia, a dán és az angol királynak, vagy a firenzei nagyhercegnek is biztosított hitelt.23 Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a Fuggerek Európa összes jelentősebb állami központjának hiteleztek. Mindemellett „kisebb” fejedelmi adminisztrációknak is folyamatosan biztosítottak kölcsönöket. A hazai szakirodalomban eddig még nem tárgyalt példával szeretnék itt szolgálni. A korszakban jelentős tiroli birtokaiból, illetve bánya- és vámjövedelmekből tekintélyes vagyont felhalmozó, nagyvonalú mecénásként, V Károly és I. Ferdinánd befolyásos diplomatájaként, majd utóbbi kancellárjaként is ismert Bernhard von Cies trienti püspök-hercegnek is folyósított hiteleket az augsburgi cég. Cles először 1529 elején vett fel 200 rFt-ot az antwerpeni Fuggerfaktortól. Még ugyanezen év nyaráról maradtak fenn a püspök-diplomata és a délnémet konszern által kötött hitelszerződések. Ezek szerint Bécsben 5.000 arany dukátot vett fel Cles a Fuggerektől. A több példányban fennmaradt hitelszerződés értelmében — első olvasatra kissé nehezen érthető módon — úgy egyeztek meg, hogy a kölcsönt négy hónapon belül Nápolyban fogja visszafizetni a püspök-herceg egyik embere. A szerződésben rendelkeztek arról is, hogy ha a törlesztés nem valósulna meg Nápolyban, akkor a későbbiekben Augsburgban, Innsbruckban, vagy Bécsben kell visszafizetnie a hitelt a püspöknek, vagy örököseinek.24 Az említett kitétel gyakorlatiassága abban rejlett, hogy a lehetséges helyszíneket gyakran érintette a püspök diplomáciai, vagy egyéb útjai során, illetve a Fugger-székhely Augsburg mellett a másik két városban jelentős Fugger-faktorátus működött. Amint azt említettem, az egész kontinenst behálózó hitelforgalom nem kizárólag csak a készpénzhiányra vezethető vissza, hanem szerepet játszottak praktikus szempontok is. Ilyenre látunk példákat a trienti püspöknek biztosított további kölcsönök esetében. Cles 1530-ban, vagy 1531-ben megrendelt kárpit („síben stuckh Tapezerey”) árával maradt adós egy antwerpeni mesternek. Az összeg kiegyenlítésére az augbsurgi Baumgartner-háztól vett fel hitelt 1.000 magyar arany dukát („1000 Dúcaién Ungar”) értékben. A püspök az adósságot mai fogalmaink szerinti áthidaló kölcsönnel rendezte („nebst einer Ueberbindung dieser Schuld auf Johann Baumgartner zu Augsburg”). A forrás érdekessé22 Hűbériéin, M.\ Die Fugger i. m. 92. 23 Hűbériéin, MDie Fugger i. m. 89. 24 A törlesztés áthúzódott a következő évre, 1531-re azonban Cles maradéktalanul visszafizette a hitelt. APV sez. ted. capsa 27. Nr. 371. lett zz.
