Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 73 leslegesnek és indokolatlannak tartanám ... visszavonulásodat a Századok szerkesztésétől” - írta. Hóman az időpontot — rövid idővel a Mályusz-ügy lezárása után — alkalmatlannak találta, ezért nyomatékosan kérte Hajnalt lemondásának visszavonására. Kijelentette, hogy a lemondást csak akkor lenne kénytelen elfogadni, ha ez által Mályusszal való szolidaritását kívánná kifejezésre juttatni, de úgy ítélte meg — nyomatékosította mondanivalóját a Társulat elnöke —, hogy erről most nincs szó. A társulati elnök — miniszteri tekintélyét latba vetve — sarokba szorította Hajnalt, aki nem tehetett ilyen helyzetben mást, visszavonta lemondó levelét.150 - Hóman örömmel és elégedettséggel nyugtázta a visszavonulást, egyben az elkövetkező időszak fontos teendői között említette, hogy Hajnallal a Társulat minden ügyét át- és kibeszéljék. Jelezte, hogy tervei vannak a Társulat és a frissen alapított Teleki Intézet együttműködésére vonatkozólag is, mert nagyon nem szeretné, ha az intézmény alapítása nyomán félreértések és hasadások támadnának a történész társadalomban. Reményét fejezte ki, hogy ebben a kibeszélési sorozatban Hajnal az ő segítségére lesz.151 A tervezett megbeszélés (sorozat) azonban nem jött létre, minden valószínűség szerint azért, mert ellenérzést szült az, hogy a Századok 1942. évi 9-10. számában megjelent Hajnalnak Baráth Tibor: Az új Magyarország című tanulmánya különlenyomatáról készített ismertetése. Egy Domanovszkyhoz írott levelének tanúsága szerint a Századok ezen száma nem 1942 őszén, hanem 1943 tavaszán152 jelent meg. A levelet 1943. január 5-én írta Hajnal, és a Baráthrecenzióról kérte ki Domanovszky véleményét: „... ne lepődj meg, hogy ilyen hosszú Baráth-ismertetést küldök. Sokat töprengtem a dolgon: nem furcsa, ha az előzmények után csak egy szűkszavú, önmagunkat mintegy megcáfoló153 ismertetést közlünk Baráth rövid ledorongolásával? Nem jobb mégis érdemlegesen foglalkozni a mai politikának és történetírásnak viszonyával, amelyről Baráth tanulmánya szól? Szerintem a nagyközönség, de kivált fiatal történészeink is, hallgatóink is, igen kívánják e kérdés lehető nyílt tisztázását. A Századoknak csak hasznára van, ha ezt a témát nem kerülgeti, nem engedi át más folyóiratoknak: s ha nem marad meg német könyvek alkalmi leírásánál. Cikkemben mindig hangsúlyozom, hogy mindig a magam egyéni felfogása, amikor politikát érintő dolgokról beszélek. Mindazonáltal, ha jobbnak gondolod, szívesen félreteszem ezt a szövegezést és írok másikat, amelyben egy oldalon egyszerűen levágom Baráthot.”154 A Baráth-ügy mellett Hajnal kikérte Domanovszky véleményét a Deérhez intézendő levéltervezetéről is: ,,... utólag elgondoltam, hogy mégis igazad van: téneti felfogásnak is az alapja) a népi nemzet fogalma a korszerű.” Erős Vilmos: História regnum - história populum I. A Szekfű-Mályusz vita kialakulása. Századok, 1995. 3. sz. 590. 150 MTAK K Ms 5385/209. - Igencsak lehetséges, hogy Mályusz a miniszteri zsarolásnak tett Hajnal-féle engedményt — a lemondás visszavonását — tekintette később cserbenhagyásnak, árulásnak. 151 MTAK K Ms 5385/210 - 1942. március 20. 152 1943 márciusában-áprilisában. 153 A megjegyzés valószínűleg Komoróczinak az ezt megelőző számban írt ismertetésere (Századok 1942. 7-8. sz.) utal. V ö. 175. jegyzet. 154 MTAK K Ms 4524/429 - 1943. január 5. Domanovszky Sándor hagyatéka.
