Századok – 2015
2015 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Valló Gábor: Kovács István: Bem tábornok, az örök remények hőse
kezett Görgei Mezőssyhez Nagyváradról írt levele (augusztus 24.), melyben a várőrséget megadásra szólítják fel. Ennek hatására, illetve a beérkező tisztek jelentése nyomán a várőrség augusztus 26-án feltétel nélkül megadta magát. Szintén fontos fejezetét képezi a kötetnek a 1849 júniusától, Ung, Bereg és Máramaros megyékben alakított Kazinczy hadosztály története. Kazinczy Lajos ezredes rövid idő alatt komoly eredményeket ért el az új alakulatok szervezésében, valamint felismerte a hadianyaggyártás fontosságát. Az már a magyar hadvezetés hibájának tekinthető, hogy a hadosztályt nem vonták be az erdélyi harcokba, az augusztus elejéig elsősorban a határvédelmet biztosította. Kazinczy viszonylag későn, augusztus 6-án indult el Munkácsról Erdély felé, majd rövidesen egyesült a visszavonuló kolozsvári és székelyföldi hadosztályok maradványaival. Végül augusztus 25-én kapitulált Zsibónál. A kötet végén Solymosi József a kutatási eredményeit az alábbiak szerint összegzi:- A régió komoly szerepet játszott a haderőszervezésben és a hadiiparban.- A közigazgatás kiválóan működött, így a nemzetiségek lojalitását is sikerült biztosítani.- Munkács várának biztosításával és megerősítésével sikerült egy kiváló hadműveleti bázist létrehozni mind a határvédelem, mind a haderőszervezés és hadiipar számára.- Bár a galíciai császári erők létszáma is messze elmaradt a tartomány biztosításához szükségestől, a 3600 fős Barco dandár tehetségesebb parancsnokkal eredményt is fel tudott volna mutatni.- Bár Kazinczy Lajos ezredes a hadosztály rövid időn belőli létrehozásával komoly teljesítményt ért el, alakulatainak kiképzettsége és felszereltsége messze elmaradt a kívánatostól. A kötetet létszámkimutatások, hadrendek és térképek, valamint személynév- és helynévmutató zárja. Záróképpen megállapíthatjuk, hogy a recenzens csak elismeréssel tud nyilatkozni a kötet szakmai színvonaláról. Solymosi József munkája hozzájárul az 1848-49-es szabadságharc történetének alaposabb megismeréséhez, szilárd alapot nyújtva a későbbi összefoglalások és szintézisek szakmai hátteréhez. TÖRTÉNETI IRODALOM 775 Süli Attila Kovács István BEM TÁBORNOK, AZ ÖRÖK REMÉNYEK HŐSE Magyar Napló, Budapest, 2014. 350 o. Jelen recenzió három szempontból kívánja bemutatni Kovács István legújabb Bem tábornokról szóló könyvét. Először is megkísérli elhelyezni a könyvet a szerző eddigi munkásságában, összevetve azt korábban írott Bem-életrajzaival. Másodszor, immár a műre mint önálló munkára tekintve annak stiláris-tartalmi összefoglalóját kívánja nyújtani, kiemelve annak stílusát, főbb csomópontjait, szerkesztési elveit és forrásait. Végül a harmadik szempont annak eldöntése lesz, mennyiben felel meg a könyv a szerző saját, az előszóban feltett kérdésére. Noha Kovács István az előszóban 1968-as erdélyi útját említi a Bem tábornokról szóló könyv megírásának fő motivációjaként, már több mint egy évtizeddel korábban, 1954-ben letett egy hatalmas monográfiát az asztalra e tárgyban (Kovács István: Bem József (Hadtörténelmi Intézet, 1954). A Hadtörténelmi Intézet felkérésére írott mű Bem életét kilenc szakaszra osztva tárgyalta. Elsősorban a hadi eseményekre koncentrált, azokat fejtette ki bőséges forrásanyag felhasználásával, természetesen az akkor uralkodó marxista szellemben. Negyedszázaddal később ennek egy rövidített, csak az erdélyi és bánáti vonatkozású részeket tartalmazó, kevesebb idézettel dolgozó változatát a Zrínyi Katonai Kiadó jelentette meg (Kovács István: Bem a magyar szabadságharcban Zrínyi Katonai Kiadó, 1979). A szerző következő, 1983-as Bem-életrajzában (Kovács István: így élt Bem József (Móra, 1983. Második kiadása: Kovács István: Bem apó. Kaláka, 1999) — feltehetően részben a fent említett erdélyi út, részben a kiadói szándék hatására — azonban már másféle megközelítést alkalmazott: regényszerűvé, emberközelivé formálta az életrajzot, s a „száraz” hadtörténelmi adatok helyett inkább találó életképeket, jellemzéseket sorakoztatott fel, immár bőséges képanyaggal is kibővítve a művet. Ez a változat szolgált alapul a recenzió tárgyát képező könyvhöz, amely az előbbi anyagát átvette, és azt további, nem hadtörténelmi tárgyú anyagokkal bővítette. (A sorozatos változtató-
