Századok – 2015
2015 / 3. szám - FIGYELŐ - Eőry Áron: "Az Északamerikai Szabad Statusokról" - Glant Tibor idegenvezetésével
762 FIGYELŐ módon egy politikai típusú elaborátumot szerkesztett, amit a műfaji határátlépés miatt csak feszengéssel olvashatunk. Annál is inkább, mert a „történész és amerikanista szemmel nézve”-szerepmegjelölésben33 mindkettő tudóspozíciót takar. Nem gondoljuk, hogy nem lehetett volna megállni ennek a manifesztumnak a közlését, hiszen adottak idehaza a publicisztikaírás feltételei és terepei, és eme közírászati formára bizony rá is férne a Glant-féle magas színvonal. Azonban a szóban forgó fejezet tartalmaz egy e helyütt is vitaképes másik konklúziót. Giant megalkot egy — a már taglalt preferenciái irányában „hazabeszélő” — narratívát az Egyesült Államok és Magyarország közti intellektuális cserék torzult és szegényes voltára vonatkozóan. A fő tézis úgy hangzik, hogy a magyarországi Amerika-kép mindmostanáig döntően a populáris kultúra és az utazási irodalom egyébként szubjektív, „félrebeszélő”, egyoldalú olvasatain alapult. Ehhez melléteendő alapadottság szerinte, hogy: „az egyes utazók Amerika-képét elsősorban saját prekoncepcióik határozták meg”.34 Úgy véljük, hogy a tárgyalt utazási irodalmakra általánosítóan dezinformálóként tekinteni erősen túlzó tényítélet; a tudós tanulmányozók hiányának időszakaiban ezek éppen, hogy hozzásegíthettek a felületes tájékozottságok korrekciójához. Ahogy Burke is megjegyzi: „az utazás segíti a kritikus politikai gondolkodás kialakulását a különböző politikai rendszerek működésük közbeni megismerése révén”.35 Hogy a recenzens privatizálja kissé az érvelését, és szintén túltekintsen az első világháborús határon: figyelembe ajánlhatja a Giant által egyébként regisztrált36 Drozdy Győző közéleti tevékenységét. Drozdy nemcsak, hogy megnyilatkozásaiban szolgált megannyi tévhit-oszlató praktikus információval Amerikáról, de ráadásul adottságtudatát (Erfahrungsraum) és jövőképét (.Erwartungshorizont) mélyen impresszionálták és bizonyos mértékben át is formálták a tengerentúlon tapasztalt viszonyok. A kapcsolódó szellemi folyamat először útikönyvén,37 az Egyesült Államokba átköltözése utáni kinti magyar sajtótevékenységén, hazatérte után írt regényutópiáján, cikkírói találmányszemlézésein és a ’45 utáni monumentális demokráciatörténeti művén keresztül tanulmányozható. A nagypolitikára való ez irányú hatástalansága azon múlott, hogy sosem tartozott az uralmi elithez. Giant Tibor további kritikával él az utolsó emberöltők és a közelmúlt kapcsán is: „A szinte folyamatos cenzúra miatt [...] őszinte diskurzus nem alakulhatott ki, ennek következtében a személyes tapasztalat hitelességével tüntető utazási irodalom helyettesítette az amerikai kultúra szisztematikus, tudományos igényű feltérképezését. [...] Ez megfelelően képzett szakemberek feladata 33 Uo. 215. 34 Uo. 17. 35 Burke, B: Útmutatás i. m. 11. 36 Giant Tibor. Amerikas könyvek és Amerika-kép a két világháború közti Magyarországon. In: „Minden gondolatomra számtalan másik árnya hull...” Emlékkönyv Frank Tibor 60. születésnapjára. Szerk. Magyarics Tamás és Lojkó Miklós. Bp. 2008. 79-85., Drozdy és könyve: 82. 37 Erről és agitatív ismeretterjesztései egy részéről egy összehasonlító elemzést a szerző és mások figyelmébe ajánlva: Eőry Áron: „Utazásírók” mérlegen. Három Amerikáról szóló politikai útleírás az 1920-as évek első feléből. Átjáró 2. (2014: 1. sz.) 40-69. http://atjarokhe.hu/wp-content/ uploads/2013/01/Atjaro_II.pdf#page=41, 2014. november 13.
