Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 749 gulatot váltott ki. Az országnak nem volt hadügyminisztere, Grey és Churchill tartották kezükben a külügyi és a védelmi politikát.176 Bár a német sajtó intenzíven tematizálta az angol-orosz flottatárgyalásokkal kapcsolatos híreket, és a német bekerítettség rémálmát sulykolta, valójában azokban a hónapokban az angol-oszmán tengerészeti együttműködés nagyobb fontossággal bírt az amerikai történész véleménye szerint. 1914. június 12-én Grey és Churchill elutasították az oroszok azon kérését, akadályozza meg a brit kormány, hogy a brit gyártó leszállítsa az oszmán hadseregnek az I. Oszmán nevű csatahajót. Annak a négy csatahajónak az első darabjáról volt szó, amivel az oszmán hadsereg két évig bizonyosan erőfölénybe jutott volna a Fekete-tengeren.177 Továbbá a Grey és Paul Cambon, francia londoni követ között az Északi- és a Földközi-tenger közötti angol és francia tengerészeti „munkamegosztásról” 1912-ben megkötött megállapodás fontosabb körülménynek számított a brit külpolitika alakításában, mint az angol-orosz együttműködés vagy a franciák németek általi kontinentális veszélyeztetettségének szempontjai. McMeekin a háború kitöréséhez vezető körülmények óvatos, kiegyensúlyozott mérlegelésekor az ebből a megállapodásból fakadó érdekvédelmet első helyre helyezte a brit külpolitikai érdekhierarchiában szemben a belga semlegesség brit biztosításának érdekével. McMeekin úgy látta, mivel az egyezmény alapján Franciaország áthelyezte flottáját a Földközi-tengerre, így Nagy-Britanniának jutott az Északi-tenger védelme, ezzel a megegyezéssel Grey a saját pártját akarata ellenére belekényszerítette a francia szövetségbe, ezáltal pedig Nagy-Britanniát közel vitte a francia-orosz szövetséghez.178 Grey személyes külpolitikáját értékelve úgy fogalmazott, hogy mulasztásai bár a belpolitikai problémák fényében érthetők, mégis abban ragadhatok meg, hogy nem tette egyértelművé politikáját, és elmulasztotta a németeket arra ösztönözni, hogy határozottabban kezeljék szövetségesüket, az Osztrák-Magyar Monarchiát. A merényletet magát sem súlyának megfelelően értékelte a brit külügyminiszter.179 Pozitív megnyilatkozásai Németország felé félrevezetők voltak, beleértve augusztus 3-i parlamenti beszédét is. Csatlakozva az angolszász történeti irodalom kritikusabb hangvételű történeti értékeléseihez McMeekin az Egyesült Királyság európai politikáját hibákkal teli és politikai vaksággal jellemezhető válságkezelésként értelmezte. Clark olvasata szerint a brit külpolitikát a kettős gondolkodás jellemezte 1914 júliusában. Grey politikai megnyilvánulásait olyan szlalomnak minősítette, amely nélkülözte a konkrétumokat.180 A korabeli Európában a legbefolyásosabb személynek tartott brit külügyminiszter egyetlen idegen nyelvet sem beszélt, és nagyon keveset utazott. Grey külpolitikáját németellenesség jellemezte, ez a felfogás azonban a kormányon belül kisebbségben volt. Bár sokan hangsúlyozták, hogy a brit parlament erős kontrollal bírt a külügyek felett, mégis 176 McMeekin, S.\ Juli 1914 i. m. 101-104. 177 Uo. 108. 178 Uo. 496-497. 179 Uo. 111. 180 Clark, Ch.: Die Schlafwandler i. m. 626-637.
