Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
740 GYARMATI ENIKŐ let tematizálása a francia sajtóban a Caillaux-per134 miatt egészen az osztrák-magyar hadüzenetig háttérbe szorult.135 Kieger tanulmányának összegzése szerint a találkozón a franciák elfogadták azt az orosz álláspontot, miszerint Szerbia szuverenitását meg kell őrizni. Ennek alapján az oroszok biztosra vehették a francia támogatást, és ennek tudatában cselekedtek. A tárgyalásokat követő hat napon, azaz július utolsó hetében a francia politikát elsősorban eseménykövetőnek értékelte a szerző. Mivel a politikusok úton voltak, módjukban sem állt, hogy Oroszország politikáját bármilyen módon befolyásolják a részleges mozgósítást követő hét folyamán.136 A történészek gyakran írták a pétervári követ, Maurice Paléologue számlájára, hogy nem tájékoztatta kellő időben Párizst az orosz mozgósításról. Néhányan azt sem zárták ki, hogy az oroszoknak dolgozott. Jean Stengers137 arra a következtetésre jutott, hogy egyrészt az orosz katonai vezetők nagy valószínűséggel nem megfelelően tájékoztatták a pétervári francia követet, másrészt a pétervári francia katonai attasé, Pierre de Laguiche tábornok határozott szándékkal tartotta vissza az orosz részleges mozgósítással kapcsolatos információkat.138 A francia szerepvállalással kapcsolatos kutatásokat összegezve Williamson és May ismételten a jövő kutatandó feladataként jelölte meg a francia-orosz tárgyalások és az antant szövetség közötti információcsere még részletesebb feltárását. A szerzőpáros továbbá annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a Kieger által rekonstruált, a francia külpolitikát kizárólagosan alakító Poincaré-kép nagy valószínűséggel nehezen lesz vitatható a jövőben.139 1914 júliusának francia belpolitikája a legexponáltabb történeti események közé tartozik a legújabb angolszász történeti feldolgozásokban. Ennek okát a történészek egyrészt arra vezetik vissza, hogy a sajtóban általában háttérbe szorult a Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett merényletnek, és következményeinek francia mérlegelése, és jól érzékelhetően a belpolitikai témák uralták a címlapokat. Másrészt maguk a francia nagykövetek — Paul Cambon londoni követ (1898-1920) és Alfred Dumaine bécsi követ (1912-1914) — az események kimenetelével kapcsolatban optimistán nyilatkoztak, azaz július első napjaiban annak a benyomásuknak adtak hangot jelentéseikben, hogy 134 Madame Caillaux — Joseph Caillaux korábbi francia miniszterelnök, 1914 elején pedig pénzügyminiszter második felesége — 1914. március 16-án több lövéssel megölte a Figaro főszerkesztőjét, Gaston Calmette-t. A gyilkosság oka a Figaro által indított, a választási küzdelemre időzített, Joseph Caillaux elleni lejárató kampány volt. Ennek során olyan kompromittáló szerelmes levelek kerültek a nyilvánosság elé, amelyek a volt miniszterelnök első házassága idején közte és későbbi felesége közötti intim kapcsolatba nyújtottak betekintést. Madame Caillaux-t 1914 júliusában állították bíróság elé, majd a hónap második felében felmentették. Az ügy komoly belpolitikai viharokat okozott, és akadályt gördített Joseph Caillaux újbóli miniszterelnöki megválasztása elé. Caillaux-t a politikai közvélemény békepártiként tartotta számon. McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 94-99. 135 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 374. 136 Uo. 375. 137 Stengers, Jean: 1914. The Safety of Ciphers and the Outbreak of the First World War. In: Intelligence and International Relations 1900-1945. Ed. Andrew, Christopher - Noakes, Jeremy. Exeter 1987. 29-48. 138 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 376. 139 Uo. 377.
