Századok – 2015

2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán

1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 741 az osztrák háborús párt nem fog győzni Bécsben, és Szerbiát nagy valószínű­séggel nem fogják felelősségre vonni. Egyedül a pétervári követ, Paléologue fes­tett borús képet az események orosz fogadtatását illetően, a borúlátás azonban általában jellemezte őt, talán ezért sem foglalkozott vele senki a diplomáciai kö­rökben.140 A francia belpolitika, valamint 1914 júliusának francia diplomáciatörténe­te Krumeich mérlegkészítésében nincs reflektorfényben. Az általa válogatott ötven forrásdokumentum közé alig került be francia vonatkozású forrás. Ugyanez nem mondható el a két angolszász szerző, Clark és McMeekin monog­ráfiájáról, akik narratívájukban kiemelt figyelmet szenteltek a francia belpoli­tika eseményeinek. Az 1914 májusában tartott francia választások eredménye­képpen előretörő baloldaliak — a pacifista Jean Jaurés, vagy a német szövetsé­get pártoló politikusok közül Joseph Caillaux, a korábbi miniszterelnök (1911-1912, 1913-1914 folyamán pénzügyminiszter) komoly politikai befolyást szereztek. René Viviani a baloldal és Raymond Poincaré, a francia köztársasági elnök által vezetett jobb-közép párt közötti kompromisszum eredményeképpen tölthette be a miniszterelnöki posztot. Nem volt mindegy, hogy a Poincaré el­nök által 1912 óta követett nagyhatalmi szövetségi politika, a katonai költség­­vetés emelése és az általános hadkötelezettség három évre történő kiterjesztése milyen belpolitikai támogatást kap 1914 júliusában.141 A külpolitikát kezében tartó, arra szinte kizárólagos befolyást gyakorló francia elnök történeti képét az újabb kötetek elfogadják, egyúttal további ada­lékokkal gazdagítják és árnyalják. Napjainkra alaposan feldolgozták a francia elnök 1914. júliusi naplófeljegyzéseit, amelyek első közzétevői között található Gerd Krumeich.142 A német történész legfrissebb összefoglalójában inkább a külpolitikai dimenziókat előtérbe állítva azt hangsúlyozta, hogy a francia elnök az agadiri válság óta meggyőződéssel képviselte azt a nézetet, hogy hamarosan háborúra kerül sor Franciaország és Németország között. Oroszország támoga­tásának biztosítása ezért 1912. őszi, akkor még külügyminiszterként folytatott pétervári tárgyalásai óta prioritást élvezett. Franciaország biztonsága az elnök felfogása szerint attól függött, hogy Oroszország milyen gyorsan tud hadba lép­ni, ha a szükség úgy hozza.143 Igazán érdekes az az elnök személyével kapcsolatos apró információ, ami­re McMeekin tett utalást egy rövid jegyzet formájában. A Lotaringiában szüle­tett francia köztársasági elnök egyik visszaemlékezése ugyanis úgy szól, hogy iskolai évei alatt nem másban, mint Lotaringia németektől történő visszaszer­zésében látta az élet értelmét.144 Ez az apró személyiségjegy azért fontos, mert ma a német szakirodalomban másképp vélekednek a francia reváns eszméről, 140 Krumeich, G.\ Juli 1914 i. m. 86-88. 141 A belpolitikáról a legszélesebb kontextusban: Clark, ChDie Schlafwandler i. m. 564-567.; valamint McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 93-100. 142 Krumeich, Gerd: Aufrüstung und Innenpolitik in Frankreich vor dem Ersten Weltkrieg. Die Einführung der dreijährigen Dienstpflicht 1913-1914. Wiesbaden 1980. 143 Krumeich, G.\ Juli 1914 i. m. 33-34. 144 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 97-98.

Next

/
Oldalképek
Tartalom