Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
732 GYARMATI ENIKŐ döntéshelyzetben lévő politikusok közötti erőviszonyokról. Bizonytalansági tényezőt jelentett akkor és ma is a sajtó és annak a döntéshozókra gyakorolt hatása, befolyása. A sajtóvélemények feltárása és történeti értékelése az első világháború történetírásában feltehetően számos vitára ad alkalmat, hiszen hatásának, befolyásának bizonyítása az utókor számára még inkább problematikus vállalkozás lehet." Ami II. Vilmos szerepét illeti, Clark szintén szakított a háborúpárti császár történeti képével. A kompromisszumokat kereső, a helyzetet óvatosan mérlegelő és a minisztereivel mindig tanácskozó uralkodó képe jobban megfelel véleménye szerint a valóságnak. Mombauer következtetéseit megerősítve Clark is úgy foglalt állást, hogy a német császár és kancellárja a júliusi válság teljes ideje alatt kezükben tartották a válságkezelés eszközeit és a konfliktus ellenőrzését. A német döntéshozatali struktúrában azonban ennek ellenére komoly repedések keletkeztek. Ez történt például július 28-án, amikor a császár a szerb válaszjegyzék átolvasását követően arra utasította kancellárját, szólítsa fel a Monarchiát, tekintse tárgyalási alapnak az ultimátumra adott szerb választ. Továbbá tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a dualista Monarchia diplomáciai úton egyezzen meg Szerbiával. Clark véleménye szerint két problémára világít rá ez az eset. Egyrészt kitapintható, hogy a császár nem rendelkezett naprakész információkkal a válság alakulásáról, ezért nem tudta, hogy a Monarchia már hadat is üzent Szerbiának. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy kérései sok esetben teljesítetlenek maradtak.99 100 A fischeri állítást, miszerint a németek kényszerítették volna a kettős Monarchiát a háborúba, Clark nem tartja megalapozottnak. Az orosz szándékok kifürkészésének német stratégiájáról megfogalmazott tézist viszont meggyőzőnek érzi. Ami a németek lokalizációs stratégiáját illeti, Krumeich következtetéseihez hasonlóan úgy értékelte, hogy a németek a merénylet során keletkezett konfliktust nem tekintették oknak egy fegyveres konfliktus kirobbantásához. A német preventív háború toposzát Clark sem osztja. Összességében úgy értékelte a német válságkezelő politikát, mint amely kétségbeesetten igyekezett lépést tartani az eseményekkel. A júliusi válságkezelésnek egyáltalán nem volt ura. Bár a Schlieffen-terv zuberi véleményére nem tért ki Clark, úgy gondolja, hogy a német hadvezetés nem rendelkezett igazán jól kidolgozott tervekkel egy preventív háború sikeres megvívásához.101 Az angolszász szakirodalomban jelenleg kitapintható kritikai visszafogottság a németek első világháborúban játszott szerepével kapcsolatban Mc- Meekin monográfiájában is megragadható. Az angol véleményeken alapuló háborúpárti császár képe II. Vilmos dühkitöréseinek és átgondolatlan nyilatkozatainak tudható be. Ezeket a császári „adottságokat” természetesen a környezetében található háborúpárti csoport jól felhasználta céljaira.102 McMeekin szintén azt az álláspontot képviseli, hogy Németország nem okozta, és nem akarta 99 Clark, Ch.\ Die Schlafwandler i. m. 469-470. 100 Uo. 668. 101 Uo. 658-664. 102 McMeekin, S.\ Juli 1914 i. m. 116-119.
