Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 725 télytiszteletet és szolgálatkészséget valószínűsítette. Diószegi István véleménye szerint a kormányfő még az ultimátum elküldése után sem tartotta lehetetlennek, hogy a válságot békés eszközökkel is kezelni lehetett volna. Annak ellenére, hogy felmérte a világháború kockázatát, azért engedett, mert sem a császári udvar, sem a magyar politikai közvélemény nem állt politikája mellé 1914 júliusában, minden meghatározó tényező a Szerbiával történő fegyveres leszámolást szorgalmazta.67 Mombauer és Krumeich legújabb monográfiái Tisza szerepét csupán vázlatosan jelenítik meg, és az általánosság szintjén mozognak. Mombauer Tisza esetében is a diplomáciai eszközök alkalmazásának szempontja mentén értékelt. Közvetlenül a merénylet után úgy az uralkodó, mint Tisza István az azonnali fegyveres akció ellen foglalt állást. Velük szemben álltak a héják, Conradon kívül Hoyos és Forgách János gróf, külügyminisztériumi szekciófőnök is. A július 7-i közös minisztertanácsi ülésen elhangzott számos háború melletti állásfoglalásnak — Berchtold, Kari Stürgkh gróf, osztrák miniszterelnök, Alexander Krobatin, közös hadügyminiszter érvelésének— szó szerinti idézésével azt kívánja aláhúzni, hogy Tisza a háború ellenzésével a Monarchia legfelső döntéshozó testületében egyedül maradt.68 Az azonnali katonai fellépés elhalasztása, azaz a diplomácia előnyben részesítése Krumeich olvasatában is fontos elem Tisza júliusi politikájának értékelésében. A német történész szerint viszont az is tény, hogy Szerbia számára elfogadhatatlan ultimátum megfogalmazása Tisza politikájának köszönhető. Erre a bécsi lépésre, és magának a feltételek kialakítására a német kormánynak semmilyen befolyása nem volt.69 Gróf Tisza István személyiségének és háborúhoz vezető politikájának egyik legátfogóbb áttekintését McMeekin feldolgozása kínálja. Érdekes módon tárgyalási megközelítése sok esetben a két világháború közötti érveket eleveníti meg. A magyar miniszterelnök jellemének megrajzolásakor Erényi Gusztáv munkájához nyúlt vissza.70 A Tisza békepolitikájára épített narratíva pedig jórészt Sidney B. Fay érvrendszeréből merített. A merényletet követően McMeekin szerint Tisza abszolút mértékben ellenezte a háborút.71 A június 24-re összeállított Matscheko-memorandum, amely az aide-memoire lényegét is alkotta, Tisza márciusi javaslatára készült el. Ezt a márciusi memorandumot, annak módosító javaslataival együtt a két világháború között Fay munkája szó szerint leközölte angol és német nyelven.72 A memorandum fő célkitűzései közül McMeekin a Románia, Bulgária és Törökország hármas szövetségbe történő bevonását, azaz a németekkel közös balkáni stratégia kialakítását emelte ki, ez az elképzelés az osztrákmagyar-német viszony erősítését célozta meg.73 A történész véleménye szerint Tisza balkáni politikájának pacifista látásmódja szorosan összefüggött azzal a 67 Diószegi, Tisza István i. m. 287. 68 Mombauer, A.: Die Julikrise i. m. 37.; 44—45.; 56-60.; 69. 69 Krumeich, GJuli 1914 i. m. 75-76.; 108. 70 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 58-59. Erényi, Gustav: Graf Stephan Tisza. Ein Staatsmann und Märtyrer. Wien 1935. 71 Uo. 62. 72 Sidney, F. B.: Der Ursprung des Weltkrieges i. m. II. 129-132. 73 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 69-71.
