Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
724 GYARMATI ENIKŐ tudták nyerni. Galántai Fischer érvelését annyiban tartotta meggyőzőnek, hogy a július 5-6-i biankó csekken túl a németek valóban támogatták szövetségesüket, de finomítva hozzátette, hogy a Monarchia saját politikai érdekei alapján önállóan hozta meg döntéseit.61 Galántai egyúttal vitatta azokat a nézeteket, amelyek Tisza békepolitikáját igyekeztek alátámasztani, döntéseinek megváltozása mögött a német nyomásgyakorlást láttatták, vagy általában külső tényezőknek tudták be a stratégiaváltást.62 Értelmezése szerint a miniszterelnök korábban sem zárta ki a Szerbia elleni háború lehetőségét, 1914 júliusában azonban azt egy kedvezőbb balkáni csoportosulás létrejöttéig szerette volna kitolni, azaz megvárni, amíg Bulgária a központi hatalmak szövetségének tagjává válik.63 Galántai József publikálta azt a Tisza által július 8-án Berchtold külügyminiszter számára írott levelet, ami azt a két világháború közötti véleményt volt hivatott cáfolni, miszerint a magyar miniszterelnök nem volt biztos a németek balkáni politikájában, és ezért ellenezte a háborút. Ez a forrás Diószegi István interpretációjában is inkább amellett szólt, hogy Tisza külpolitikai számításaiban július első hetében a német állásfoglalás nem játszott elsőrangú szerepet.64 Galántai értékelése szerint a magyar miniszterelnöknek szerepe volt a háború megindításában, ezért az a tény sem szól igazán mentségére, hogy utolsóként döntött mellette.65 Július közepén azért adta fel a háború ellenzését, mert egyrészt reálissá vált, hogy Románia semlegességével rekompenzációk nélkül is biztosan számolni lehetett, másrészt a német császár július 11-i irata alapján szabad volt az út a Bulgáriával kötendő szövetség előtt. Nem utolsó sorban pedig megkapta a garanciát az erdélyi határ megerősítésére.66 Diószegi István a tiszai álláspontot a dualizmus külpolitikájának természete és prioritásai tükrében értelmezte, s a halogató magatartás megváltoztatásának kérdésében a választ pedig a dualizmuskori külpolitika sajátos szerkezetével és a magyar miniszterelnöknek ebben a struktúrában elfoglalt helyével adta meg. A német külpolitikai orientációval szemben Diószegi az orosz vonatkozásokra koncentrált elsősorban. Számos forrás alapján rekonstruálható ugyanis az, hogy Tisza István az Oroszországgal történő tárgyalások mellett foglalt állást. Elképzelése szerint Oroszországnak, a Monarchiának és Bulgáriának közösen kell feltartóztatni az Oszmán Birodalmat a Balkánon. Számos érv hangzott el ebben az értelemben a július 7-i közös minisztertanácsi ülésen. Mivel úgy gondolta, hogy a Szerbia elleni háború Oroszország azonnali belépését hozhatja magával, ezzel a háborúval nem érthetett egyet. Július 12-én az Ischlben tartott császári audiencián is szorgalmazta, hogy Oroszországgal szemben a semlegességet lehetővé kell tenni. Tisza álláspontjának megváltoztatását Diószegi az uralkodó kérésének tudja be, aminek hátterében a tekin-61 Uo. 100-104. 62 Albertini, L.: Origins of the War i. m. II. 175-176.; May, Arthur J.: The Hapsburg Monarchy 1867-1914. Cambridge 1951. I. 60. 63 Galántai, J.: Magyarország az első világháborúban i. m. 109. 64 A levél teljes szövege megtalálható: Uo. 107. 65 Uo. 118. 66 Uo. 115.
