Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 693 gálatába kellett lépnie, a mire egyébiránt semmi kedve nem volt. Nagyon is ágaskodott ellene, de apja azt mondá neki: jó, nem fogsz hivatalnok maradni, de legalább a konczipistaságig vidd fel, azután ott hagyhatod az államszolgálatot. Erre a fiatal Eötvös apja, ki időközben alkanczellárrá lett kinevezve, bemutatta őt gróf Reviczky Ádárn akkori magyar kancellárnak. Ez utóbbi öcsémnek szólitotta a fiatal Eötvöst, és »per tu«, nagyon leereszkedő hangon beszélt vele. Erre a kis Eötvös válaszában a hatalmas kanczellárt is bátyám uramnak szólította és szintén tegezte, a mire apja, valamint az exczellencziás ur is majdnem hanyatt vágta magát. Ezen első találkozás után Eötvös természetesen nem igen nagy mértékben élvezte Reviczky kanczellárnak a kegyét. De jött azután egy esemény, a mely Reviczkyt teljesen kibékitette. Az osztrák és magyar államférfiak közti súrlódások már akkor is napirenden voltak, és főleg igen gyakran fordultak elő az akkori udvari kamarai elnök, Taaffe gróf, a volt osztrák miniszterelnök atyja és Reviczky magyar kanczellár között. Taaffe nagyon dölyfös arisztokrata, Reviczky pedig újdonsült gróf volt és így kettősen érzékenyen vette, ha Taaffe úgy »en bagatelle« bánt vele. Egyszer Taaffe egy igen impertinens hangon tartott jegyzéket küldött a magyar kanczelláriához. Reviczky meghagyta az illető tanácsosnak, hogy lehetőleg goromba választ Írjon. De hát a tanácsos ur félvén a hatalmas Taaffe haragjától, mézbe mártotta tollát és nagyon gyönge feleletet irt, melyet Reviczky dühösen visszalökött. Fordult ő azután egy második és egy harmadik tanácsoshoz, de mindezekkel ugyanazon módon járt. Ekkor eszébe jutott a kis Eötvös, »küldjétek ide a viczekanczellár fiát!« kiálta dühösen Reviczky. Eötvös megjelent. »Pepi akarsz-e konczipista lenni?« kérdé Reviczky. »Hogyne akarnék, válaszold Eötvös, midőn tudom, hogy akkor ott hagyhatom az államszolgálatot?« »No hát akkor irj erre a jegyzékre egy disznó-goromba feleletet és megteszlek konczipistának.« Eötvös megírta a feleletet, mely csakugyan a gorombaságnak netovábbját képezte. Taaffe dühös volt. Reviczky örömtől sugárzott és Eötvöst azonnal tiszteletbeli konczipistának nevezte ki, mire Pepi uram haladék nélkül összeszedte sátorfáját és örökre vett búcsút a kanczelláriától. O általában kissé rátartós volt, főleg az osztrák urakkal szemben. Nagyon jellemző az ő első találkozása Schmerlinggel. 1863-ban Eötvös az akkor felette hatalmas államminiszternél az alföldi Ínség ügyében látogatást tevén, ottlétének egész ideje alatt szorgosan kerülte a politika érintését. De távozása előtt a hatalmas miniszter túlsúlyának érzetében gúnyosan azt kérdezte Eötvöstől, mikor fogják már az ő, t. i. Eötvös elvtársai a jelenlegi minisztériumot felváltani. Eötvös mosolyogva válaszold: »Ha mi szabadelvű magyarok váltanék fel a jelenlegi minisztériumot, ez önökre nézve nem volna eléggé bőszantó; előbb az ó-konzervativeknek kell a jelenlegi minisztériumot megdönteni, akkor fognak csak a szabadelvűek Magyarországon a kormányra jutni.« Schmerling erre dölyfös modorában azt mondá: »Majd meglátjuk, kedves Eötvös!« A kis Eötvös e perczben egy fejjel magasabbnak érezvén magát, mondá: »Igenis meglátjuk, kedves Schmerling!« Schmerling elpirult, érezte, hogy esztelenséget követett el, és egyszerre Eötvöst excellencziásnak czimezte... »Köszönöm« —
