Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 689 ná a tehetséghez fűzött reményeket, az összeget sajátomból fizetem vissza az államnak. Nemcsak nemes szív, hanem igazi mester is volt a zsenik felismerésében.”55 Győry Vilmos révén ismert egy pusztán szavakból álló, de mégis igen nagy hatású adományozási története Eötvösnek, ami Szentetornyán esett meg Sebestyén Ferenccel: „Báró Eötvös József, czimet és rangot egy Ízben saját szabadjából is adományozott e helyen. Egy régi, hü cseléd volt szolgálatában, s él még ma is a szenttornyai birtokon, az öreg Sebestyén Ferencz. Izmos, vállas, erőteljes férfiú, s urának hü szolgája. Egykor, a báró itt időzése alkalmával, benyit az öreg a felügyelő gazdatiszthez, s jelenti, hogy ő a báró ő méltóságával akarna szólani. »Miért?« — kérdi a tiszt. »Azt csak a báró urnák mondhatom meg« — hangzik az öreg válasza. Ez fontos ügy lehet, ki tudja miről akar szólani, - be kell a báró elé bocsátani. A báró kész volt rögtön elfogadni. Sejtette, hogy valami fizetésjavitást akar az öreg kieszközölni. »Hát mi a baj, öreg? — kérdé a báró szívélyesen — talán a bére ellen van valami kifogása?« »Nincsen, méltóságos uram — viszonz a kérdezett — mindenem kijár a mi csak kell, - más a kérésem.« »És mi az?« »Régen szolgálom már, méltóságát, akarom szolgálni még tovább is; hanem, hogy a becsület is meglegyen, kérném, méltóságos báró ur, talán megérdemelném már az ’öreg béres’ tituláját.« A báró a legjobb kedvűn mosolygott. A czimvágy még itt is! »Szívesen megteszem — mondá azután komolyan — mától fogva tehát, az egész pusztán, mindenki öreg-béresnek nevezze.« S hogy a titulushoz vitulus is járuljon, az eredeti folyamodót tiz forinttal is megajándékozta. A nemes báró sok embert juttathatott hivatalhoz, de kegyessége büszkébbé senkit sem tett, mint az öreg Sebestyén Ferenczet.”56 Három anekdotában ugyanakkor Eötvös mint eleven, sőt ifjúként kifejezetten csintalan, tehát ilyetén módon emberi alakként jelenik meg. A Fővárosi Lapok 1871. április 12-i tárcája egyik felvezetésében T. K. monogram alatt Tóth Kálmán éppen ezt az oldalát domborítja ki fiatal Eötvösnek: „A harmincas évek közepe felé b. Eötvös József Magyarország egyik legszerencsésebb ifja volt. Születésénél fogva dúsgazdag és előkelő ifjúságánál fogva vidám, dévaj, sőt talán kissé könnyelmű. Én, ki benne már a mély költőt, s a nagy gondolkozót ismertem, alig tudnám ezt elhinni, ha nem emlékezném, hogy nehány év előtt egy akadémiai ülésen mellettem állva, mosolyogva így szólt hozzám: - No nézze csak, mennyi fiatal vendégünk van! Itt hallgatóznak már két óra óta a nagy melegben... Istenem! engemet ebben a korban semmi sem lett volna képes ilyen helyen tartani.”57 A Magyar Anekdotakincs A miniszter vallomása című szövege ehhez a történethez hasonlóan szintén az idős Eötvös egykori csintalan önmagára való visszaemlékezését meséli el: „Báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter ko-55 Magyar történelmi anekdoták. Összegyűjtötte: Zolnay Vilmos. Sajtó alá rendezte Komáromi János. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1927. 107. 56 Győry Vilmos: B. Eötvös József egyik magánya, i. m. MÁK 4:141-142. A kitüntetés. Győry Vilmos. 57 T. K.: Egy jóslat b. Eötvösről, i. m.
