Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
690 DEVESCOVI BALAZS rában, 1869-ben, Kolozsvárt járván, megszemlélte az iskolákat, köztük a református főgymnasiumot is. Feltűnt előtte a termek csinos berendezése; különösen a szemébe ötlöttek a barnára festett padok.- Én bizony még csak fehér gyalult padban ültem deákkoromban, mondta kisérőinek. Vajon nem fölösleges fényűzés ez?- Aligha, kegyelmes uram, válaszolta Sámi László tanár. Mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy az ilyen csinos, barnára festett padokat a tanulók jobban megkímélik, mint az egyszerű gyalult deszkából valókat. Nem firkálják úgy össze. Eötvös elgondolkodott.- Deákkori emlékeim között keresgéltem, mondta aztán az uraknak. S azt a kérdést intéztem magamhoz: vajon tanulókoromban nekem is szokásom volt-e a padot összefirkálni? Hát jól emlékszem, hogy alig volt nálam megátalkodottabb firkáló. A kiséret elképedt e vallomás hallatára; és Sámi László halkan megkérte Eötvöst, hogy valahogy hangosan ne ismételje e visszaemlékezését, mert ha a tanítványok meghallják, holnap már nem lesz a padokon egy tenyérnyi hely sem, amelyet nem firkáltak be a fiúk!”58 Kapcsolódván némiként az iménti tematikához, és egyben felvezetőként az Eötvös fényes eszét és humorát mutató anekdotákhoz mesélhető el az egyetlen Eötvös szónoki képességeit igazoló anekdota, hiszen valahol ez is okosságát hirdeti. Csengery Antal, Eötvös centralista társa, a Pesti Hírlap szerkesztője korai, 1851-es életrajzában a politikai pályáról szólván beszél Eötvös kitűnő szónoki tehetségéről, és azt állítja, beszédeit csupán „rövid emlékeztető szavakban jegyzé föl, s a részletek kivitelét a pillanat lelkesedésére bizta. Gyakran egészen rögtönzött is.” Majd erre meséli el példaként az 1843-as országgyűlés egy anekdotikus Eötvös szónoklatát: „Főrendi ülés volt. A terem korán megtelve hallgatókkal. Eötvös már beszélt, midőn zaj hallatszik kivülről a terembe. Az alsóházi hallgatóság csinált demonstratiót egyik szatmási követ ellen, ki épen ekkor érkezett Pozsonyba. A felsőházi hallgatóságnak ez értésére esvén, kezdett kifelé tolongani. A nádor észreveszi; s midőn ismét beszédét végzé egyik szónok, oda izent Eötvöshez, hogy szóljon ismét. A csel sikerült. Eötvös felszólalása háttérbe szoritá a botrány érdekét. A tolongás megszűnt. Mindenki inkább őt akará hallani, mint tanúja lenni a demonstratiónak, mellynek zaja áthangzott a szomszéd terem ajtajából.”59 A Jókai Mór szerint legjobb francia bonmot-k egyike ékes példáját adta Eötvös csillogó gondolkodásmódjának, nem meglepő hát, hogy Eötvös humora számos anekdotának tárgya. Eötvös e történetek alapján barátságos, kedves lehetett, szívesen viccelődött egyszerű emberekkel, jó pár anekdota mutatja be ily módon emberségét, miniszterként is megőrzött természetességét. Tóth Béla Magyar Anekdotakincs című gyűjteményében ilyen történetként szerepel a Hogy hívják az én komámat Ercsiben ?, a Deák Ferenc és b. Eötvös József tréfája, 58 Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs, i. m. 6:135-136. 59 Csengery Antal: Eötvös József. In (Jő: Magyar szónokok és statusférfiak. (Political jellemrajzok.) Kiadja Csengeti Antal, Pesten, 1851. 217-218.
