Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
688 DEVESCOVI BALAZS További három történetet mesél Falk Miksa Eötvös mindig segítő, támogató készségéről, szívjóságáról, mivel meggyőződése szerint ezekről a történetkékről „még a kortársaknak sem volt tudomásuk, az utókor pedig még kevesebbet fog azokról tudni, ámbár az ilyen dolgok talán jobban megérdemelnék, hogy megőriztessenek, mint valamely hóditónak véres tettei, a ki holt testeken és füstölgő romokon épiti fel hatalmát”: „Volt egy árva fiú, a ki ritka szellemi tehetség mellett nagyon könnyelmű fráter volt és végre mindenféle apróbb korhelységek miatt oda jutott, hogy a tanári kar azt indítványozta, miszerint az illető Magyarország valamennyi gymnáziumából kizárassék. Midőn az erre vonatkozó előterjesztés Eötvös elé került, ő magához idézte a fiút és egy órán át tartotta magánál. Ez óra múltával a fiatal ember megtörve, könybe lábadt szemmel hagyta el a miniszter szobáját, a ki igenis elrendelte, hogy a fiú büntetését kivegye, de a gymnáziumokból kizáratni nem engedi. Ez az akkor fiatal ember ma a fővárosnak legügyesebb és legtiszteltebb ügyvédei közé tartozik. Ha néptanítók jöttek hozzá audieneziára, sokszor félóráig tartotta őket magánál, legélénkebb részvéttel hallgatta meg életük regényét és a hol csak lehetett, tanácscsal és tettel segítette őket. Egyszer egy alapítványi jószágbeli Írnok meghalálozván, az illető referens előterjesztette ama rendelet tervezetét, mely szerint az illető özvegynek a szabályzat értelmében 18, mondd tizennyolcz forint évi nyugdíj volt engedélyezendő. Eötvös egy ideig némán bámult a papírra. Egyszer, kétszer, háromszor elolvasta az előterjesztést. A titkár, ki még most is él és a ki maga mondta el nekem ezt a történetet, csodálkozással látta, hogy a miniszter szemében köny ragyog. Végre Eötvös megragadta a tollat és a 18 mellé még egy nullát irt. »Lássa, — mondá a felindulástól reszkető hangon — e szabályzat csak 18 forintot engedne meg, de az Úristen ez esetben túl fogja magát tenni a szabályzaton. Ilyen nyomor esetére én az égben egy szeparát kontót nyitottam magamnak és úgy remélem, annak hováforditását valamikor a Mindenható előtt igazolni képes leszek.«”54 Eötvös egy másik soron kívüli adományozásos története a fiatal Munkácsy Mihállyal kapcsolatban ismert, ez a Zolnay Vilmos által összegyűjtött Magyar történelmi anekdoták című, 1927-ben kiadott kötetben jelent meg Munkácsy ösztöndíja címmel: „A kezdő Munkácsi Mihály ösztöndíjért pályázott egyízben, de már lekésett vele. Ligeti Antal, aki talán leghamarabb ismerte föl a később világhírű művész zsenijét, azonnal Eötvös József báró kultuszminiszterhez sietett föl s előadta neki, hogy Munkácsynál egy év elvesztése is milyen kár. Eötvös habozás nélkül a következő év terhére adott ösztöndíjat, miközben így szólt: - Ha be nem válta-54 Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 238-239. Érdekes, de ezt a történetet Fáik 1872-ben máshogy írta le: „Egy nap nyugdíj-engedélyt terjesztettek eléje. Egy alapítványi hivatalnok vigasztalan özvegyények ügye forgott fenn, kinek a fenálló szabványok szerint csak 18 frt évpénzt lehetett engedélyezni. Némán olvasta át ez ügyiratot. Elolvasta kétszer, háromszor, s a titkár látta, hogy szemébe köny gyűlt. Végre tollat vett föl, kitörölte a 18 frtot, nagyobb összeget irt be, s a titkárhoz könyes szemmel, de mosolygó arccal fordúlt, mondván: »Igaz, hogy a dijszabvány csak 18 Irtot enged, de a jó isten ez esetben túl fog tekinteni a szabványokon. Az ily nyomorra nézve én magamnak az égben külön-számlát nyitók, s azt hiszem, egykor megfelelhetetk érte a mindenható előtt.«” Fáik Miksa: Báró Eötvös József utolsó évei. i. m. MÁK 5:144-145. Báró Eötvös Józsefről. Fáik Miksa (1872). [2-4. apróság]
