Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 687 Fáik Miksa az egyszerűség kedvelése, és a pompa elutasítása mellett a miniszterként is költői lélekkel bíró, gondolkodó vagy ábrándozó Eötvösről emlékezik szeretettel. Három apróságot is elmesél ennek alátámasztására, egy Svábhegyi lírai közös sétájukat, és két különös minisztériumi esetet: „Mikor egyszer gyalog sétáltunk a Svábhegyen, váratlanul egy hatalmas zivatar lepett meg bennünket, mely azonban rövid záporeső után ismét elmúlt. Az eső ellen egy fabódéban találtunk menedéket; azután nem sokára a nap ismét kijött, a felhők szétfolytak, a zöld leveleken csillogva és reszketve függtek az esőcseppek és balzsamos illat tölté be a léget. Midőn a fakunyhóból kiléptünk, Eötvös megállóit, arczát, melyet mintegy dicsfény folyt körül, az ég felé emelé és az elragadtatás hangján kezdé szavalni Hölderlin gyönyörű szavait: »A mi történik, gyönyörből történik és békével végződik. A világ disszonáncziái olyanok, mint a szerelmesek czivódásai. A viszály közepette ott van a kibékülés és a mi szét volt választva, újra találkozik. A szivnek hulláma nem tudna oly szépen föltajtékzani, ha a sors, ez a néma régi szikla, néha-néha útját nem állaná.« Azután elnémult s úgy látszott s úgy látszott, hogy magában szövi a gondolatok fonalát. Csak lassanként tért vissza a valóságba; azután pedig mosolyogva fordult hozzám e szavakkal: »Látja, még nem felejtettem el régi kedvencz klasszikusaimat.« Elénk szelleme folyvást dolgozott s gondolatainak árja kimeríthetetlen volt: azoknak röptét a bürokrácziai munka egyhangúsága legkevésbbé sem akadályozta. Minisztériumában egyszer ülést tartottak az ő elnöklete alatt. Joanovics György, akkori államtitkár, épen a görög egyház valamely unalmas ügyét referálta; ezalatt Eötvös folyvást irkáit és tanácsosai nem tudták maguknak megmagyarázni, hogy mi érdekelheti őt annyira ebben a görög egyházi ügyben. Hanem néhány perez múlva odanyujtotta a teleirt papirt Kárffy tanácsosnak, a ki különös kedvencze volt és ez csodálkozva olvasta a következő sorokat: »A világon két hatalom van, mely még a hegyeket is helyökről tovamozditani képes: a hit és a hitel. A mi napjainkban sokan vélekednek, hogy a hit már elvesztette hatalmát és egyedül csak a hitel uralkodik. De nem sokára eljő megint az az idő, a midőn az emberek csalódásukat fel fogják ismerni, mert akkor igen sok ember lesz a világon, a kinek többé nincs hitele, de a hit meg fog nekik maradni és ebben fogják vigaszukat találni.«51 Más alkalommal egy hivatalos iratcsomót küldött át Kárffynak és az azt összekötő madzag alá egy kis ezédulát dugott, melyen a következő szavak voltak olvashatók: »Valamint a fa minél mélyebbre ereszti gyökereit a földbe, annál magasabbra emeli egyszersmind ágait az ég felé, olyannak kell lenni a mi tudományunknak is. Minél tovább behatolunk annak mélységeibe, annál inkább kell gondolatainkat az ég felé emelni.«52 - Számtalanszor közölte velem a leggyönyörűbb gondolatokat, melyek az általános audienczia alatt eszébe jutottak.”53 51 Variánsaként vö. az 1993. sz. gondolatot 1868-1869-ből: Eötvös József: Vallomások és gondolatok. i. m. 752. 52 Variánsaként vö. az 1985. sz. gondolatot 1868-ból: Eötvös József: Vallomások és gondolatok, i. m. 749. 53 Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 236-238.
