Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 683 folyamodtak, s kétségbe esésében mindkét nő hangos zokogásban tört ki. De a csuklyás kapuőrt a könyek sem birták részvétre indítani. Eötvös nem nézhette tovább tétlenül e jelenetet, melynél már a nők kitörő fájdalma is meghatotta, de meg az egésznek mythicus színezete is felizgatta költői képzeletét. Odalépett tehát az úrnőhöz, kérdezte a zárdába igyekezetének czélja iránt s közbenjárását ajánlotta fel. A nő csak annyit mondott, hogy a zárdában egy fiatal rokona van benn, kivel minden áron és sürgősen beszélnie kell. A közelebbi körülményekről csak egyes vonatkozásokat szalasztott ki töredékesen. Heves érzelem-kitörések közt mondá, hogy azon fiatal embert elcsábították a zárdába, most karthausivá akarják tenni, de még nem késő, neki meg kell őt szabadítani; az egész egy nagy tévedés, egy gyalázatos intrigua következése, de már minden kiderült, minden rendbe hozható; semmi sincs úgy, mint azon fiatal ember gondolja, ő fel fogja őt világosítani, hogy boldogságához semmi sem hiányzik s most ezért nem akarják őt beereszteni. Eötvös érdekeltségét ez előadás még inkább felkölté s megígérte, hogy a kérdéses fiatal embert értesíteni fogja rokona ittlétéről s a zárdafőnöktől, ha lehet, kieszközli találkozásunkat. Ezzel bement a zárdába. A főnöknél tett látogatás után annak engedélyével felkereste az illető fiatal embert. Egy alig 23 éves, nyúlánk termetű, meglepően szellemes arczkifejezésü férfiút talált homályos czellájában gondolkodva. Halvány arczán, fájdalmas kifejezésü szemein erős benső küzdelmek és nagy fájdalmak nyomai látszottak. Mind vonásain, mint hangján s beszédén teljes nyugalom uralkodott, de úgy látszott, hogy ez nem a szív elégültsége, ez nem a benső megnyugvás, hanem a viharban elfáradt léleknek resignatioja. Eötvös előadta küldetése czélját s a tudott körülményeket. Azonban minden törekvése daczára is kénytelen volt a kapun kívül várakozó nőhöz azon válaszszal térni vissza, hogy állítólagos rokona felavatása előtt már nem akar kijönni a zárda kapuján, be pedig nőknek nem szabad lépni; a mi közlendője tehát van, azt Írja meg levélben, melyet ő — t. i. Eötvös — kézbesitend. A nő kezeit tördelve mondá, az most lehetetlen. Neki egy bonyodalmas hosszú történetet s gonosz cselszövevényeket kellene kifejteni. Ez egy hosszú irat lesz s ma nem készülhet el. »Tehát szálljon meg itt egy közelebb levő házban vagy faluban s én megvárom és holnap kijövök a válaszért« - szólt Eötvös. A nő nagy hálával köszönte meg e lovagiasságot s egy alig negyed órányira levő házban megszállt. Eötvös visszatért a zárdába, melyben igy véletlenül félóra helyett mintegy hat napot töltött. Engedélyt nyert a könyvtár használatára, s egészen elmerült szent Bruno, a karthausi rend alapitója müveinek olvasásába, s e mellett szorgalmasan látogatta a karthausiak sajátságos isteni tiszteletét, s elmélázva szemlélte, hogy naponkint a kertben miként ássák, majd betemetik, s újra ássák saját sírjaikat. Mondá, hogy néki sok szenvedést okozott egész életére a chartreuxi zárdában töltött ezen idő, s később a Karthausi Írása, mert az ott látottak s a nyert
