Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
684 DEVESCOVI BALÁZS benyomások, s különösen később a regény Írása közben mindezeknek átélése nagyon segítették benne kifejteni azon melancholikus érzületet, melyre úgyis volt hajlama, de melyet mindig igyekezett eltakartni, s melynek nyomait chartreuxi látogatása és a Karthausi írása előtt senki sem vette észre a rendkívül életvidor iijun. Itt a zárdában ismerkedett meg azon ügyvéddel, ki egyik legkitűnőbb fiatal jogásza volt Francziországnak; ügyességével s nagy tehetségével egy több millió frank érték felett folyt pert megnyert; de ő úgy látta, hogy nem volt igazsága, s később felébredt lelkiismeretének mardosásait mint karthausi akarta szigorú vezeklésével megszüntetni. A párisi nagy világ mulatságaiból jött vidor Eötvösre mindez sajátságos hatást tett. Látni az örökös sirásást, az előbb mélabus, s a későbbi években egész tompa kifejezésü halvány arczokat némán élni s járni egymás mellett; a chorusból nézni, s hallani a templomban esthomályban a zuhogást, melyet előidéznek a vezeklők, a mint homlokukat az oltárkövön véresre verik, vagy magukat korbácsolják; s ezekhez olvasni sz. Brúnónak szigorú munkáit, melyek minden sora lemondásról, a vezeklés legválogatottabb nemeiről és a halállal való foglalkozásról szól. És ezen hatások között mint lovagias közbenjáró szerepelt egy nem ismert rejtelmes történetben. Érkezése utáni nap kiment a levélért. »Még lehetetlen volt befejezni, mondá a nő, az nagyon szövevényes történet, nehéz Írásban előadni.« Harmadik nap sem volt készen. Negyedik napon végre kézbesíthette az egész iratcsomagot képezett levelet az illető fiatal embernek. Az nem fogadta el. »Vigye ön előbb a zárdafőnökhöz, nyissa az föl.« - Eötvös a főnökhöz vitte a levelet, az pedig a fiatal embert rögtön hivatta a felbontatlanul adta oda neki azon utasítással, hogy gondolja meg jól, és úgy határozzon. A fiatal ember távozott, de alig egy óra múlva visszatért, kijelenté, hogy elolvasta a levelet s határozott, ő marad a zárdában, és leteszi a fogadalmat. A főnök komolyan meginté hirtelenkedéseért, s utasitá, hogy még legalább 24 óráig gondolkodjék a dolog felett, s ne határozzon ily gyorsan. Két nap múlva Eötvös távozni akarván, kérte a választ. »Mondja meg ön — feleié az ifjú nyugodt határozottsággal — azon nőnek, hogy ismételve elolvastam iratát, de általa nincsenek megingatva azon okaim, melyek a zárdába hoztak. Én itt maradok, s karthausi leszek.« Midőn Eötvös e választ a nővel tudatta, leirhatlan fájdalom vett azon erőt. Annyira megrendült, hogy Eötvös lovagias feladatának tekinté el nem hagyni, hanem elkísérte az első nagyobb állomásig, hova még egy egész napi ut vezetett. Útközben a fájdalom kifejezéseit a harag és indulat rendkívül erős kitörései váltották fel; és hol franczia, hol spanyol nyelven a legszenvedélyesebben szidalmazta a cselszövőket, az árulókat s a papokat, kik csakhogy a közéjük lépők után gazdag örökséghez jussanak, minden gonoszságot elkövetnek. Eötvös hasztalan mondta el a zárdafőnök loyalis eljárását. - Mi volt ama rejtelmes történet, azt Eötvös sohasem tudta meg. Hogy azon nő, kivel ekként találkozott, a spanyol előkelő aristocratia tagja volt (nevét sem tudhatta meg), azt onnét gon-
