Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
680 DEVESCOVI BALÁZS tok volt, mind kivette, egész gazdaságát maga kormányozta, s mint a következmény kimutatta, igen szerencsétlenül. [...] E rossz gazdálkodásnak tehát csakugyan vagyoni végromlás lett szomorú következménye, de mi Eötvös lelkierejét legkevésbé sem törte meg, sőt tettvágyát s munkaerejét még fokozta. Nem támaszkodva semmi másra, mint saját erejére s tehetségére, daczára főranguságának, mely sokaknak a henyeségre s időlopásra mintegy szabadalmat ád: elhatározá, hogy tagja lesz a szerény munkás osztálynak, mely azonban minden szerénysége mellett is, a társadalmi, az állami életben a legfontosabb tényező. - És ez erős elhatározásának páratlan kitartása mellett, nem csak a hazára, de az egész emberiségre nézve is egy egy munkás s áldásos élet lön eredménye.”40 A kizá-rólag a Magyarország és a Nagyvilág tárcájában megjelent anekdota is a csődről szól, ám nem újabb variánsa az iménti történet vagy történeteknek, és elsősorban szintén Eötvös becsületességét szeretné megmutatni: „Az első nagy csapás, mely Eötvöst még ifjúkorában érte, atyjának vagyonbukása volt. Eötvös jótállást vállalt atyjáért, s ez ügyre vonatkozólag azon időben következő kis történet szállongott, bizonyságul, mennyire megnyerte a fiatal iró szabadelvű elvei által a közszeretetét. A hitelezők közt volt S. báró is, kihez Eötvös azon kéréssel ment egy ízben, hogy lenne egy kis türelemmel, míg követelése kiegyenlíttethetik. »Lássa — szólt — én most csak írói keresményemből élek, tehát lassan megy a pénzgyüjtés; kérem, várjon egy kis ideig.« A gazdag báró azonban semmit sem akart erről tudni, s Eötvös lehangoltan távozók. S. báró még a lépcsőn is utána kiáltá: »Ismétlem, meg akarom kapni pénzemet.« A lépcsőn találkozik Eötvös egy zsidóval, kit nem ismert, de ki e szavakkal szólitá meg: »Hallottam, mit beszélt a gazdag báróval; önnek 4000 frtra van szüksége: én kölcsön adom; majd visszaadja, ha pénze lesz.« Eötvös meglepetve mondá, hogy nem is ismeri. »De én ismerem önt,« felelt az idegen; »tudom, mit tett ön már eddig is a szabadság érdekében.« S nem tágított mindaddig, míg Eötvös a pénzt el nem fogadta s ki nem elégítette gazdag hitelezőjét. És az ismeretlen nem is csalatkozott; az első pénzösszeg, melylyel Eötvös rendelkezhetett, a nemeslelkű zsidó követelésének kiegyenlítésére volt szánva.”41 Tematikusán ide kapcsolódik, hogy a visszaemlékezésekben többször leírásra kerül Eötvös nagyszerű munkabírása. A Magyarország és a Nagyvilágban megjelent tárcában az utolsó apró vonás, amit adnak Eötvösről, ezt festi, és hasonlóan Berecz Károly, az eredetileg ugyanezen lapban a halál első évfordulójára készült írásában, részletesen megemlékezik erről. Az Eötvös halálát követően megjelent írásban a halál egyik okaként a túlfeszített munkát adva ezt írták: „Bámulatos volt Eötvös munkássága; a szó szoros értelmében halálra dolgozta magát, miután különben is gyenge testalkattal birt. Naponkint 9 órakor már hivatalában volt s szakadatlanul dolgozott 1 óráig; ekkor haza ment s 3-ig magánkihallgatáson fogadott minden osztálybeli panaszos és kérelmező feleket, aztán gyorsan ebédelt, többnyire 10-15 perez alatt, s ismét hivatalos dolgai 40 Berecz Károly: A „Magyarország és a Nagyvilág” szerkesztőjéhez. In Uő: A régi „Fiatal Magyarország” (Emlékezések, vázlatok.) Atheneum, Bp. 1898. 58-61. 41 Anonim: Apró vonások b. Eötvös életéből, i. m. 77.
