Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 681 után látott, ha ugyan minisztertanács vagy pártértekezlet nem vette igénybe. Este ismét íróasztalához ült, — vagy inkább állt, mert állva dolgozott, — s reggeli három-négy óráig szünet nélkül tudományos vagy szépirodalmi munkával foglalkozott. E roppant megerőltetésnek természetes következménye lön, hogy gyenge testalkata megtörött.”42 Berecz Károly hasonló feszített munkás életvitelről emlékezik meg Eötvös korábbi életszakaszában: „Eötvös igen könnyen s gyorsan dolgozott s a mellett, hogy sokat írt, folyvást sokat is olvasott. Minden lipcsei könyv-vásárkor láda számra rendelte meg a könyveket, melyekből tömérdek jegyzetet csináltunk. Egész halom ily jegyzet állt rendelkezésére, midőn a »XIX-ik század uralkodó eszméi«-nek megírásához fogott. Beható, alapos tanulmányról tanúskodik mindenik munkája, még országgyűlési beszédein, hirlapi czikkein is meglátszik, hgoy fölvett tárgyairól alapos ismereteket szerzett előbb, hogy azok elmondásában s megírásában lelkiismeretes meggyőződésének annál hathatósabb kifejezést adhasson.”43 A karthauzi, A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben keletkezésével kapcsolatban is fennmaradt egy-egy történet, és néhány visszaemlékezés révén Eötvös élete néhány irodalmi részlete, irodalmi munkamódja is ismert. Emlékszünk, hogy Ráth Mór korai, Eötvös halálakor publikált két visszaemlékezése Eötvös és Goethe cím alatt jelent meg, így pedig Eötvös irodalmi életébe, gondolatvilágába nyújtottak bepillantást. Eötvös számára Goethe igen fontos szerző volt, talán ezért is járhatott éveken át idős korában a karlsbadi fürdőbe, ahol Goethe is sokat időzött. Ráth Mór cikke ezekkel igazolja ezt: „Az »Alte Wiese« egy szerény házában, a »fekete elefánt«-hoz szokott Eötvös évek óta szállást venni, és a „fekete elefánt” elől indulva ki, mutatta meg nekem azon házat, melyben a »nagy Gőthe« lakott; azon emléktáblát, melyet Karlsbad polgármestere az ő korholásaira tétetett a Gőthe-házra; azon sziklákat, melyeken Gőthe kövületeket kopogtatott Karlsbad egy öreg gyógyszerészével; azon réteket, melyeken az univerzális tudós botanizált; azon hegylejtőt, melyen a hires karlsbaldi postilion kétszeres virtuozitással harsogtatta postasípját, midőn a weimári »demigod«-ot (félistent) hozta Karlsbadba. A »fekete elefánt« egy emeletes szobájába vitt föl Eötvös egy derült reggelen, azon hirrel, hogy nagy és örvendetes esemény érte. Kíváncsian kisértem föl a sötét lépcsőn, kíváncsian a terembe, hol ragyogó arczczal mutatta első unokájának arczképét, mondván, hogy unokájának születése volt tán életében az egyetlen öröm, melyet nem szenvedések árán vásárolt meg; mert csak a babának szerencsés születése után tudta meg, mi történik széchenyi-hegyi villájának egyik mellékszobájában. »Vöm, folytatta, már megvette a mezőhegyesi kanczát, melynek csikaján fog a kis Návay egyszer lovagolni. Talán jobb ajándék is, végezte mosolyogva, mint, — melyet én szántam neki egykori ajándékul, — Gőthe összes munkáinak diszkiadása.« Más alkalommal az „»Alte Wiese« platánjai alatt szokott asztala mellett ülve tűnt föl nekem aggodalmas arcza, melylyel egy levél olvasásába volt merülve. Kérdésemre elpanaszolta, hogy Lóránt fia, életének büszkesége, a napokban 42 Anonim: Apró vonások b. Eötvös életéből, i. m. 77. 43 Berecz Károly: A „Magyarország és a Nagyvilág”, i. m. 61.
