Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 679 mondott minden várható örökségről, nem akart részt venni a furfangos eljárásokban, elvitte könyveit s egy támlásszéket s elhagyta atyai házát.”38 Fáik Miksa 1841-re datálva, más ajánlattevővel, más pénzügyi művelettel, de Pulszkyéval szinte szó szerint egyező végeredménnyel meséli az Eötvös tisztességességét példázó anekdotát: „1841-ben a nem rég meghalálozott Wodianer báró Eötvösnek, a ki akkor már hires felsőházi szónok volt, egy pénzügyi műveletet ajánlott, mely által a legtiszteségesebb módon sok pénzt lehetett nyerni; hajói emlékezem, arról volt szó, hogy Eötvös mint alapitó vegyen részt az akkor éppen alakulóban lévő lánczhidrészvénytársulatban. Az ajánlat egészen tisztességes, Eötvösre semmiképen kompromittáló nem volt; mindazonáltal ez pillanatnyi habozás nélkül azt válaszolta: »Szégyenleném magamat, ily pénzt elfogadni.« »Ha ön szégyenli magát ily pénzt elfogadni, báró ur, akkor önből sohasem válik gazdag ember!« válaszold a bankár és igazat mondott: Eötvös egész életében nem fogadott el egy garast, melyet tisztességes munkájával nem keresett volna és valóban sohasem lön gazdaggá.”39 Úgy tűnik, az Eötvös-család csődjét előadó anekdoták főként Eötvös becsületességét voltak hivatottak érzékeltetni, és ezzel áttértünk a jellemzően nem életrajzi mozzanatokhoz köthető anekdotákhoz, amiknek célja elsősorban Eötvös emberi voltának bemutatása. Berecz Kátoly, és a Magyarország és a Nagyvilág 1871. február 12-i cikke érinti a pénzválságot, fontosabb azonban bennük, hogy Eötvös becsületességét mutassák be. Berecz Károly, Eötvös titkára alkalmazásba kerülésével kapcsolatban említi Eötvös apja anyagi bukását, mondatai azonban a dolgos Eötvös leírására futnak ki: „1843 tavaszán már pesti lakos, jurátus s »ismertebb nevű fiatal íróink egyike« voltam. B. Eötvösnek, a ki ekkor a pozsonyi országgyűlésre készült fölmenni, ilyen-fajta fiatal emberre volt szüksége , jó helyről — tudtomon kivűl — engem ajánlottak s egy szép reggelen [...] azzal az édes tudattal ébredtem föl: hogy a »Karthauzi« írójával egy födél alatt lakom s szerény munkaerőm s képzettségem rendelkezésére áll. [...] Köztudomású, hogy szülőinek vagyoni bukásával a nagy kényelemhez s teljes függetlenséghez szokott ifjú egészen vagyontalan lett. Atyja befolyásánál fogva kaphatott volna előkelő hivatalos állást, de ő a kínálkozó alkalmat függetlensége árán nem ragadá meg, valamint azon ajánlatokat sem, hogy atyja roppant vagyonából maga számára valamit megmentsen. Inkább maradt vagyon nélkül, de független! - »Nem tudom, mennyire ismeri ön helyzetemet — írja egy hozzám írt levelében — ha azonban nem ismerné, biztossá tehetem önt, hogy szülőim megbukása által minden vagyontól megfosztva, kizárólag munkám szerzeményéből élek, a mi minden iparkodásom mellett — s hogy nem henyélek, ön is jól tudhatja — alig elég, hogy magamat a szükségesekkel ellássam s adósság nélkül kijöjjek.« Mellesleg szabad legyen itt érintenem az okot, mely Eötvös szülőinek vagyoni bukását okozta. Az öreg báró erősen a gazdálkodásra adta magát, nem elégedve meg azzal, hogy terjedelmes birtokaiban gazdálkodhatott, még a haszonbérlést is egész szenvedéllyel folytatá: a hol csak haszonbérbe adandó bir-38 Pulszky Ferenc: Életem és korom. i. m. 1:144-145. 39 Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 220-221.
