Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 677 netet az I. Napóleon kedvelt szójárásaként ismert, valójában azonban Marmonteltől származó Du sublime au ridicule il n’y a qu’un pas [A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés] szólásnál: „Bennünket e mondás főképpen ama geniális szójáték révén érdekel, melyet báró Eötvös József csinált belőle 1836-1837-iki külföldi utazásában. Báró Eötvös József először Franciaországot, aztán Angliát látogatta meg. Lelkének inkább volt rokona a francia, mint az angol; s mikor visszatért a kontinensre, a Dover és Calais között a Manche-csatornán (Pas-de- Calais) járó gőzhajón egy angol utas előtt lelkesen magasztalta Franciaországot.- »La France est sublime« [Franciaország fönséges], mondotta.- »Du sublime au ridicule il n’y a qu’un pas«, vágott vissza a hiúságában sértett angol élesen.- »Le Pas-de-Calais, monsineur«, szólt nyomban Eötvös, magyar létére a legkitűnőbb szójátékok egyikét csinálván meg a pás (lépés) s a Pas-de-Calais (a Franciaországot és Angolországot elválasztó Manche-csatorna) szókból. Az angol erre, a hagyomány szerint, tüstént párbajra hívta Eötvöst, ki meg is verekedett vele. Ez azonban mende-monda. Csak az az igaz, hogy Eötvös valóban megcsinálta e szójátékot és pedig a mondott körülmények között. Ennek bizonyságára báró Eötvös Lorándnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, 1892 március 2-án kelt, hozzám, kérdésemre válaszúi intézett levele, melyben ez van: »A szóban forgó bon mot csakugyan atyámtól származik. Atyám azt többször elbeszélte anyámnak, ki arra élénken emlékszik.« Jókai Mór akadémiai székfoglalójában: A magyar néphúmorról (olvasta 1860 jan. 30-án) ezt Írja: »... a legjobb bonmot-k egyike tudtomra magyartól eredeti; egy francia diplomata ugyanis azt veté fel, hogy Franciaországnak Angliába lépni: ’il n’y a qu’un pas’, a magyar erre azt felelte: ’oui, le pás de Calais.’[«] Hogy e két anekdota rokon, igen valószínű, és pedig a Jókaitól közlött alkalmasint csak a báró Eötvös-félének kopása.”35 Fáik Miksának pedig eredeti kéziratában még szerepelt egy meghiúsult olaszországi párbaj története: „1836-ban Eötvös nagy utazásokat tőn és pedig legnagyobb részt Forgách Lajos gróf társaságában. E körülmény Eötvöst majdnem kellemetlenségbe ejtette. Olaszországi útjukban egy nap két ismeretlen úri ember megjelenik Eötvösnél és kihívták párbajra. Hiába erősítette Eötvös, hogy ő a kihívó fél nevét most először hallja; a segédek szilárdul ragaszkodtak kihívásukhoz. Eötvös tehát megnyugodott sorsában, csak az okozott neki nagy bajt, hogy egy ismerős lelke sem volt, kit segédnek fölkérhetett volna; Forgách is több napi kiránduláson távol volt. - Elvégre mégis talált segédeket és elment 35 Tóth Béla: Szájrul szájra, i. m. 150-151. Pulszky Ferenc magyar nyelvű Eötvös életrajza lábjegyzetében a történet éppen fordítva szerepel, itt Eötvös Angliát magasztalta, és így egy franciával párbajozott: „Számos kalandja közül csak ez egyet emlitem. Londonból a szárazföldre visszatérve nem tudta elegendően magasztalni az angol földet s az angol jellemet »C’est sublime« ezzel végezte megjegyzéseit a table d’hőte-nál, mire egy franczia, ki átellenében ült, azt felelte: »Du sublime au ridicule il n’y a qu’un pas«; - »Oui, le pas de Calais« volt a válasz, - következése egy kihivás. Pulszky Ferenc: Báró Eötvös József, i. m. XVIII. Pulszkyval megegyezően adja a bonmot-ot Förstler Aurél is cikkében: Förster Aurél Anekdotái. Magyarság, 1923. július 29. 6. MÁK 2:209. Báró Eötvös József és az angol. Báró Eötvös Lóránd elbeszélése. Tóth Béla, Szájrul szájra.
