Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
666 DEVESCOVI BALAZS keletkezési indítéka főként két fontos életrajz, Ferenczi Zoltán és Sőtér István munkája révén mondható közismertnek. A középső mű Berecz Károly visszaemlékezésében megadott keletkezési körülményei Majtényi Zoltán először a Móra kiadónál 1978-ban megjelent rövidített szövegű kiadása előszavában kerülnek idézésre igazolandó a rövidítési eljárást, és így idézem a regényről a Pompeji 1997/2-3. számában publikált elemzésemben. A harmadik regény keletkezésével kapcsolatos történet jóval későbbi eredetű, és tudtommal egyetlen Eötvös-szakirodalomban sem szerepel. Ez a történet Horváth Árpád hányatott sorsú A varázsinga című Eötvös Loránd életrajzában jelent meg 1954-ben nyomtatásban, az életrajzba az epilógus szerint a szerző Eötvös Loránd egyik lányával, Eötvös Rolandával folytatott tanulságos beszélgetései révén került, innen vette át Bisztray Gyula a Jókedvű magyar tudósok című anekdotaválogatásába az Eötvös Loránd fejezetbe. Még különösebb az 1857-es császárlátogatáshoz kötődő Eötvös-anekdota, ez ugyanis az Eötvös-szakirodalomban teljesen ismeretlen maradt, nem hogy tanulmány, de még egy újság cikk sincs, amiben említésre kerülne, kizárólag anekdotagyűjteményekben szerepel. És persze aligha tudunk kitalálni racionális magyarázatot arra, Tóth Béla Magyar Anekdotakincséhe milyen történet és milyen okból került be, főként, ha a történetnél nincs forráshivatkozás, korábban nem volt publikálva, mint például a Hogy hívják az én komámat Ercsiben ? vagy A szamár című anekdoták. Mindehhez — tovább növelendő a kaotikusságot — tegyük hozzá: a történetek maguk nem homogének, van amelyik megfelel az anekdota műfaji szabályainak, vagyis a hitelesség igényével lép fel, és csattanós is, van, amelyik csak egy kalandot örökít meg csattanó nélkül, és olyan is akad, amiben csupán Eötvös valamilyen személyes vonása vagy szokása kerül elmondásra - kiszámíthatatlan megmaradásuk talán ennek is köszönhető valahol. Az Eötvöshöz kapcsolódó történetek közül, mint látható, jó pár elég sok helyen megjelent. Érdekes azonban, hogy a különböző megjelenések nem csak akkor alig térnek el egymástól, amikor korábbi közlés átvételéről van szó. A Vasárnapi Újság 1871. április 16-i számában megjelent cikk nyitó bekezdésében rögzíti, az Eötvös jóslatot a Fővárosi Lapok 1871. április 12-i tárcájában olvasták, magától értetődő, hogy az előadott történet megegyezik a két publikációban. Azonban így kezdődik a Magyarország és a Nagyvilág 1871. február 12-i anonim tárcája: „B. Eötvös József halála alkalmából nagy számmal merülnek fel egyes epizódok, jellemvonások a jeles férfiú életéből”;10 és a Fővárosi Lapok 1871. április 12-i tárcája is ezzel a mondattal indul: „Kétségkívül alig van Magyarországon ember, ki ne hallott volna a cigány-asszony ama jóslatáról, hogy b. Eötvös Józsefet fel fogják akasztani.”11 így aztán érthető, hogy nem csak az 1850-es éveket követő publikációk (amik inkább átvételek) adják elő a jóslatot egyformán, de a korábbiak is - Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Pulszky Ferenc és Szilágyi Sándor elmondásában (amiknél nem jut az ember eszébe, hogy egymástól vennék át) sincs magát a jóslatot illetően lényeges eltérés. Még különösebb, hogy a híres jóslaton kívül más történetek közlésénél is megfigyelhető ez. 10 Anonim: Apró vonások b. Eötvös életéből, i. m. 77. 11 T. K.: Egy jóslat b. Eötvösről. Fővárosi Lapok, 1871. április 12.
