Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 665 ban megjelent névtelen Három csodálatos jóslat című aprónyomtatványt említi, amiben Báró Eötvös József volt miniszternek mondott jóslat cím alatt olvasható a történet. Az említettek mellett nemzetközi ismertségét is jelezhetjük a történetnek, szerepel ugyanis tényként Pulszky Ferenc A falu jegyzője 1850- ben megjelent angol fordítása előszavában. Bucsánszky viszonylag késői aprónyomtatványa mellett viszont talán inkább a Fővárosi Lapok T. K. (vagyis Tóth Kálmán, a Magyar Anekdotakincs szerkesztője, Tóth Béla apja) monogrammal 1871. április 12-én megjelent Egy jóslat b. Eötvösről című tárcáját érdemes említeni, nem is annyira azért, hogy visszaérjünk az Eötvös halálához köthető írásokhoz, hanem azért, mert ezt apró változtatásokkal átvette a Vasárnapi Újság néhány nappal későbbi, április 16-án megjelent száma azonos című cikke - és ráadásul Ferenczi Zoltán 1903-as nagy monográfiájában aztán majd innen, a Vasárnapi Újság cikke alapján ismerteti a híres jóslatot. Az Eötvösről szóló történetek és anekdoták természetesen kiszámíthatatlan okokból is megmaradtak. Nem nagyon tudunk magyarázatot adni arra, Molnár Aladár három publikációja közül egy miért igen, két másik pedig miért nem tartalmaz érdekes történetet (persze arról sincs sejtelmünk, Molnár nagyobb szabású munkája milyen lett volna összességében). A Pesti Napló 1871. december 21-i és 24-i számában Eötvös József életéből címmel közölt írásokban Eötvös második minisztersége időszakához kötődő komoly témákról ír Molnár, mint Eötvös intézkedéseiről a pesti egyetemen, erdélyi útjairól, vagy Eötvös és az egyház viszonyáról. Ezzel szemben a harmadik írásban, a Pesti Napló 1871. december 23-i Eötvös „Karthausi”-jának eredete című tárcájában Molnár az 1870. szeptember elején Eötvös és sógora, Rosti Pál társaságában Karlsbadba tett utazásáról ír, amikor Eötvös elmesélte nekik egykori chartreuxi látogatását. A híres jóslaton kívül egyéb anekdoták is szerepelnek véletlenszerűen A falu jegyzője 1850-es angol kiadásának Pulszky Ferenc által írt előszavában; Pulszky saját Életem és korom címmel írt memoárjában is előad néhány történetet barátjáról, és jellemző, hogy annak sem tud ellenállni, hogy magyar nyelvű Eötvös-életrajzában lábjegyzetben azért ne meséljen el egy kalandot, ami Eötvös nagy utazása során esett meg. Van egy olyan itáliai meghiúsult párbajról szóló történet is, ami nem szerepel a Fáik Miksa saját neve alatt kiadott írásaiban, kizárólag abban a Pesti Napló 1871. december 8-i tárcában, ami Fáik kézirata alapján született. Csengery Antal még Eötvös életében, 1851- ben a Magyar szónokok és statusférfiak (Politicai jellemrajzok) című kötetében megjelent Eötvös-életrajzában is helyt kapott egy Eötvös szónoki képességét jellemző anekdota. Több anekdota Eötvös anyagi helyzetéről mesél, ezek Pulszky és Fáik írásaiban maradtak fent, egy történet azonban tudtommal kizárólag egyetlen helyen olvasható, a Magyarország és a Nagyvilág 1871. február 12-i számában, és nem került át semelyik későbbi szakirodalomba sem. Eötvös mindhárom forradalom előtti nagy regénye keletkezésével kapcsolatban fennmaradt egy-egy történet. A három közül azonban A karthauzivá) kapcsolatos jól ismertnek mondható, A falu jegyzőjéhez, kötődő jószerivel ismeretlen maradt, a Magyarország 1514-ben című regénnyel kapcsolatos pedig bizton teljességgel ismeretlennek mondható. Az első regény Molnár Aladár által rögzített
