Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
664 DEVESCOVI BALAZS Eltávolodtunk e három szerző révén az Eötvös halálához köthető visszaemlékezésektől, cserébe viszont fény derült két újabb magyarázatára annak, miért maradtak ránk az anekdoták. Az adatok jelzik, hogy Pulszky Ferenc, és Fáik Miksa sokat tett azért a történetek újra és újra való felelevenítésével, ezek megőrződjenek. És hozzá kell fűznünk: ehhez az újságok szerkesztőiben jó partnereket találtak, vagyis az Eötvösről szóló történetek sikeresek voltak (részint a sztoriknak maguknak, részint pedig előadóiknak köszönhetően), a lapok szívesen publikálták őket. Fáik Miksa felolvasása nyomán közölte a Pesti Hírlap 1879-ben három eredeti tárcáját, Pulszky életrajza már a könyvet megelőzően megjelent a Pesti Napló ban. Még inkább igazolja ezt egy eddig nem említett úgymond Fáik írás. A Pesti Napló ugyanis Pulszky életrajza közlését követően Fáiktól is lehozott egy tárcát, mégpedig éppen ugyanazon a napon, amikor a jeles publicista B. Eötvös legelső környezete című cikke megjelent a konkurens Fővárosi Lapokban. A Pesti Napló 1871. december 8-i tárcája az Eötvös ifjúságából címet viselte, és világosan Fáik írásain alapult. Az alcímben becsületesen jelezték az eredeti szerzőt, számunkra azonban fontos, hogy ezzel kezdődött az írás: „Báró Eötvös József képe a láttani törvényekkel ellenkezőleg annál nagyobb lesz, minél inkább távozunk attól: ifjúságának története már is oly távol esik az ifjabb nemzedéktől, hogy az adatok szorgos gyűjtése már elkerülhetetlenül szükséges. Fáik Miksa vállalkozott e fáradságos munkára és már eddig is sikerült neki oly nagyszámú adatot gyűjteni, hogy a nagy államférfiu, bölcsész és költő ifjúsági életét teljesen egybeállíthatta. Alkalmunk volt a kéziratba tekinteni, és abból néhány történetkét közlünk, ezek sorában olyant is, melyek a Pulszky Ferencz által előadottak variánsát képezik.”7 A népszerűség nem kizárólag a Pesti Napló belügye volt, ezt igazolja a már említett Ráth Mórtól három történetet átvevő Magyarország és a Nagyvilág 1871. február 12-i számában megjelent Apró vonások b. Eötvös életéből című anonim írás. Ezen tárca második történetét ugyanis Szalay László és Eötvös 1830-as margitszigeti pezsgőzése adja, egy olyan történet, ami Fáiknál (vagy a Fáik nyomán készült írásokban) is szerepel. A tárca első története pedig nem más, mint az egykor alighanem legnépszerűbb Eötvös anekdota, „azon jóslat, mely szerint b. Eötvösnek bakó általi halál van megirva a sors könyvében”,8 és ez még egyértelműbbé teszi az Eötvös anekdoták sikerét. A jóslat a korban valóban széles körben ismert volt. Gángó Gábor Eötvös emigrációs időszakát feltáró könyvében három korabeli publikált forrásban, illetve kortársi visszaemlékezésben (Jókai Mór az Életképek 1848. május 18-i számában publikált Charivari cikke, Szilágyi Sándor A magyar forradalom férfiai 1848149-ből című könyvében először 1850-ben megjelent Eötvös-portréja és Jósika Miklós névtelenül 1851-ben kiadott német nyelvű forradalomtörténete) említi valamilyen előfordulását az 50-es évek elejéig bezáróan. „A történet még akkor sem vesztett érdekességéből, midőn annak 1848-ra vonatkozó áthallása már feledésbe merült”9 - írja Gángó, és bizonyítékul az 1875-ben Bucsánszky Alajos kiadásá-7 Fáik Miksa: Eötvös ifjúságából. Pesti Napló, 1871. december 8. 8 Anonim: Apró vonások b. Eötvös életéből. Magyarország és a Nagyvilág, 1871. február 12. 77. 9 Gángó Gábor: Eötvös József az emigrációban. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. 23.