Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
638 HERNADY ZSOLT II. Rónay Jácint levele Szemere Bertalanhoz London, 1852. október 6. London, 27. Berners Street, Oxford Street. Október 6-án 1852. Tisztelt honfitárs! Az eleaticai bölcsek68 amaz ismeretes jelmondata: „Az ember játéka a véletlennek!” Mtóric]69 barátunknak londoni útjára igen alkalmazható. O ugyanis jobbnak látá politikai óvatosságból önnek becses levelét70 posta útján küldeni, egy még Franciaországban írt melléklettel, melyben tudatja Mayer úrral, hogy londoni útjában gátoltatván, kénytelen Szemere levelét ily úton küldeni, s a becses találkozás örömeit máskorra halasztani. A levél után még mindig hívém, hogy az akadályokat tán legyőzendi, s végre mégis Londonba jövend. Néhány napi várakozás után — egy szép reggelen — Vukovicshoz71 menék Perczellel72 találkozandó, ki valahányszor Londonba jő, egyiknél, másiknál közülünk meg szokott telepedni, s ilyenkor rendesen találkozunk. Teljes számmal valánk: Perczel, Fülöp73, Thaly74, a háziúr és én, midőn M[óric] barátunkat rossz csillaga közibénk hozá. O csak Vukoviccsal akart találkozni, kivel már néhányszor együtt is volt. A meglepetés, főleg az ő részéről, nagy volt, s a háziúr még mindig tétovázott, ha bemutassa-e vendégét, midőn egyszerre négyen is néven szólíták. Nem volt egyéb hátra, mint titoktartásra felkérni bennünket, s nékem őszintén bevallani, hogy ő bizon Londonban van, s puszta óvatosságból az érintett levél átadását másra bízá. Én sajnálám őt, annál is inkább, mert élénk politikai vitatkozásnak lön tanúja, melyben legsajátszerűbb az, hogy az exkormányzót néki kellett pártolni. Ez idő ólta nem látám, s mivel azt mondá, hogy többé nem térend vissza Franciaországba, a kívánt késnek és villának küldetésével kedvező alkalomra kell várnunk. Remélem e véletlen találkozás „Osztria akasztóijaival”76 nem fog neki bajt okozni, ámbár én nem tartom azt soha titoknak, mit öt magyar ember tud. 68 Szókratész előtti filozófiai iskola, legismertebb képviselői Xenophanész Parmenidész, az eleai Zénó, a számoszi Melisszosz. 69 Lukács Móric. Az estre vonatkozó, Szemeréhez írt magyarázkodó levelét lásd: Szemere Bertalan leveleskönyve i. m. 64-65. 70 Lásd Szemere Bertalan Rónayhoz írt 1852. szeptember 13-i levelét, melyben ajánlja Lukácsot. PHFK BK 249/V 3. Közli: Szemere Bertalan: Levelek (1849-1862). Pest, 1870. 70-71. 71 Vukovics Sebő (1811-1872) ügyvéd, országgyűlési követ, kormánybiztos, majd a Szemerekormány igazságügy-minisztere. Emigrált, 1867-ben tért haza. 72 Perczel Mór (1811-1899) a Batthyány-kormány belügyminisztériumában a rendőri osztály vezetője, honvéd tábornok. Emigrált Törökországba, majd Jersey szigetén telepedett le. Rónay jó barátja volt. 1867-ben hazatért, szót emelt a kiegyezés ellen, majd visszavonult a közélettől. 73 Fülöp (Fülepp, Fülep) Lipót (1809-1875) ügyvéd, országgyűlési képviselő, kormánybiztos, később álladalmi tanácsos. Törökországba menekült, de az internálás elől megszökött, Franciaországban és Angliában élt. 1858-ban tért haza. 74 Thaly Zsigmond (1814-1886) honvéd mérnökkari alezredes, Komárom várerődítési igazgatója. Mack alezredessel összeesküvést szervezett Klapka ellen a feladáskor. 76 Vagyis Ausztria azon akasztottjaival, akiket távollétükben halálra ítéltek.
