Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
TISZA ISTVÁN ... PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA.605 két ünnep közötti három ülésnapon — a zárószavazás felett — a szóáradat tovább folytatódott. Az 1903. év végén, a politikai számvetések idején megállapítható volt, hogy a képviselő urak az obstrukció eredményének egyedül a választójogi reform napirendre tűzését könyvelhették el. A negatív oldalon jelentkezett a tervbe vett törvények (költségvetési, katonai, a köztisztviselők fizetésrendezése, gazdasági kiegyezés, kereskedelmi szerződések,) elfogadásának elmaradása, a törvényen kívüli kormányzásból adódóan a parlament által meg nem szavazott adók befizetésének, ill. behajtásának megtagadása, a bizonytalanságból fakadó gazdasági pangás általánossá válása. A parlament munkaképtelenségével okozott gazdasági és politikai károkért nem önmagában az obstrukció hibáztatható, hanem az, hogy ezt a politikai érdekérvényesítésre alkalmas eszközt másfél tucatnyi képviselő, vég nélkül és a nemzeti követelések jelszava mögé bújva, valójában a miniszterelnök megbuktatása céljából alkalmazta.100 Az 1904. január 9-én, minisztertanácsi ülést követően, Bécsbe utazó magyar miniszterelnököt másnap, vasárnap délelőtt 10 órára rendelte magához az uralkodó. A közel egy órás audiencián Tisza István jelentést tett a magyar parlamenti és politikai helyzetről, és mint a király személye körüli miniszter, tájékoztatást adott a folyó ügyekről.101 A bécsi tudósítók jelentése szerint az uralkodó elfogadta Tisza tervét, hogy az obstrukció felszámolása érdekében a kormány passzívan szemléli ezt a harcot, és nyugodtan vár addig, amíg az ellenfelek ereje el nem fogy. Halaszthatatlanná vált a delegáció összehívásának kérdése is, mivel az 1904. évi közös költségvetés még nem került elfogadásra. Tisza javaslata szerint a magyar delegáció összehívását halasszák el február közepére, amennyiben ez az időpont is korainak bizonyulna, akkor a közös kormány közös ügyi indemnitit kérhet. Ebben az esetben a magyar delegáció ezt rövid úton megtárgyalja, illetve mint legutóbb is történt megszavazza. Tisza javaslatát az uralkodó elfogadta azzal a kikötéssel, hogy azt Goluchowszki külügyminiszterrel, valamint Pitreich közös hadügyminiszterrel is beszélje meg. A kihallgatást követően a magyar miniszterelnök eredményesen tárgyalt a fenti két közös miniszterrel, hiszen az a körülmény, hogy az újoncmegajánlás parlamenti elfogadására kitűzött legutóbbi időpont ismét halasztást szenved, már senkinek nem okozott meglepetést az osztrák fővárosban. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága 1904. január 12-én — a közös miniszterek jelenlétében — folytatta a hadsereg rendes évi költségvetésének tárgyalását. Delegátusi előterjesztésként ismét közjogi síkra terelődött a vita, és a magyar nemzeti követelésekre válaszul az alábbi határozati javaslatot elfogadására került sor: „... minden kétségen kívül áll, hogy a közös hadsereg vezérletére, vezényletére és belső szervezetére vonatkozó rendelkezések kizárólag az uralkodót illető felségjogok, melyeket az uralkodó a felelős kormány közreműködése nélkül gyakorol, és amelyekre vonatkozólag a törvényhozó ténye-100 Azon a pártközi konferencián, amelyet még Széli Kálmán hívott össze, egy kormánypárti képviselő fejtette ki, hogy az obstrukció lehetőségét nem szabad kizárni, mert szükség lehet rá Ausztriával szemben. 101 Egyetértés, 1904. jan. 11. Tisza Bécsben.
