Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
606 SOÓS LÁSZLÓ zők közrehatásáról szóló általános alapelvek nem alkalmazhatók.”102 Erre a határozatra azért volt szükség, mert az osztrák politikusok sérelmezték, hogy „Tisza magyar miniszterelnök beszédében kifejezést nyert tendenciák ki akarják terjeszteni a kormánynak idevonatkozó paritásos felelősségét és az országgyűlés befolyását a felségjogokra vonatkozólag.” A fentiekkel Pitreich hadügyminiszter örömmel egyetértet, és az erről szóló híradás ismét lendületet adott a lassan témaszegénységben szenvedő magyar obstrukciós gépezetnek. A közös hadügyminiszter véleményére a magyar parlamentben 1904. január 14-én Szederkényi Nándor hívta fel a figyelmet, és ismét az érdeklődés középpontjába került, hogy a magyar miniszterelnök mit válaszol az osztrák kihívásra.103 Tisza István válaszában — tompítva az ellentéteket — azt bizonygatta, hogy a hadügyminiszter jó katona, de rossz közjogász és keveset ért a magyar közjoghoz. Pitreich az osztrák delegáció költségvetési bizottságának jan. 15-én tartott ülésén — Tisza István táviratban kifejtett kívánságára — a magyar miniszterelnök álláspontjával megegyező nyilatkozatot tett.104 Megköszönve Tisza higgadt nyilatkozatát a hadügyminiszter kijelentette, „...a hadseregre vonatkozó kérdésekkel kizárólag katonai szempontból foglalkoztam s nem áll szándékomban Magyarország közjogi helyzetét és a magyar államnyelvet bármilyen módon csorbítani...”105 A Bécsben elhangzottakról és az arra adandó válaszokról folytatott vita a parlament három munkanapját kitöltötte és csak az obstrukciót folytató képviselők malmára hajtotta a vizet. A képviselőházi ülések a katonai törvényjavaslatok tárgyalásával folytatódtak, de reálisan semmi remény nem volt arra, hogy a delegációk februári ülése előtt elfogadásra kerülnek.106 Az 1904. január 23-án és 26-án összeülő minisztertanácson a kormány tagjainak döntést kellett hozni arról, hogy a katonai javaslatok elfogadása érdekében hozandó ún. erőszakos lépéseket a delegációk februári ülése előtt, vagy ezt követően tegyék meg.107 Lehetőségként felmerült, hogy a parlament munkaképességének helyreállítása érdekében hozott in-102 Egyetértés, 1904. jan. 13. Az osztrák delegáció ülése. Továbbá: Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára. 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8.tétel 29. Thallóczy Gyula levele Tisza István részére. 1905. jan. 13. Az osztrákok féltek attól, hogy a magyar parlamenti obstrukció miatt a tárgyalások félbeszakadhatnak, ezért igyekeztek óvatosan fogalmazni. 103 Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára. 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8.tétel 78. Tallián Béla levele Tisza István részére. 1905. jan. 17. A vitára jellemző: Schönborn gróf azzal vádolta Tisza Istvánt, hogy a „rothadásos” kifejezést használta Ausztriára. Tallián Béla- Tisza kérésére- jan. 17-én arról tájékoztatta az osztrák grófot, hogy a magyar miniszterelnök Ausztriával kapcsolatban ilyen kifejezést nem használt. 104 Gróf Apponyi Albert Emlékirataim 1899-1906. II. Budapest, 1934. 115. 105 Egyetértés, 1904. jan. 16. Pitreich újból nyilatkozik. Ismét fellángolt a vita a szerződések aláírásának formulája körül is. Lásd: Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára. 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8.tétel 30-31. Tallián Béla levele Tisza István részére. 1905. jan. 22. 106 Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára. 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8.tétel 64. Tisza István felterjesztése az uralkodó részére. 1904. jan. 22. A miniszterelnök kevés esélyt látott arra, hogy az újoncozásra vonatkozó törvényjavaslatot a parlament békés úton elfogadja. A tájékoztatóját azzal zárta, hogy az obstrukció elleni harc és az új választások sikerében reménykedik. 107 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy Albert: Az első Tisza-kabinet parlamenti küzdelmei. 1903-1905. 14. Az 1904. jan. 23-án és 26-án megtartott minisztertanácsi ülés jegyzőkönyveiben erről a témáról napirendi pont nem található.
