Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 55 val szöges ellentétben, de azzal, hogy évkönyvként került kiadásra, a rendszeresen megjelenő periodikákkal nem vehette fel a versenyt, nem tudta betölteni azt a funkciót, amit neki szántak. A Társulattal és a Századok szerkesztésével, irányultságával elégedetlen történészek (Szekfű támogatását élvezve) már Hajnal és Mályusz szerkesztői munkájának első éveiben (1931-1932-ben) kísérletet tettek egy kifejezetten szak[szellem]történeti ellenfolyóirat kiadására. A Mályusszal félelmét megosztó Hajnal egyik levelében igazat adott barátjának abban a vonatkozásban, hogy „(...) egy új szellemtört.-i folyóirat [Mályusz aláhúzása - EL.] egyelőre katasztrofális lenne: két év múlva már kiállnánk vele. Csak bírjuk a munkát”.85 Mint utóbb kiderült, a híresztelések nem voltak komolyak. A sikertelen próbálkozások sorában új ötletként merült fel — az 1930-as évek végén — egy népszerű történelmi periodika megjelentetésének lehetősége. A javaslatot Lukinich Imre professzor, társulati alelnök terjesztette elő, de Hajnal kezdettől fogva arra gyanakodott, hogy a folyóiratot a Századok konkurenseként (háttérből irányítva) mások, a történészfront velük ellentétes oldalán állók kívánják megindítani, a Századokétól lényegesen eltérő profillal. Hajnal annyira belelovalta magát ebbe a helyzetbe egy vita közben, oly mértékben volt meggyőződve feltevése igazáról, hogy dühében — csak a gyanú és nem a bizonyosság alapján — megbántotta Lukinichot. - Elhamarkodott vádaskodása miatt később levélben kért elnézést professzortársától. Domanovszkynak úgy magyarázta a helyzetet, hogy „én akarom az új folyóiratot, de mint a Századokkal együttes vállalkozást, mindenki lelkes részvételével, semmi rivalizálással.”86 - Erősítette Hajnal gyanúját, hogy többen ismételten azt javasolták: a népszerű folyóirat szerkesztését bízzák Lukinich Imrére. Lukinich87 szerkesztői kvalitásairól Hajnalnak ugyanis igen rossz véleménye volt (a fenti összeszólalkozásnak is ez állt a hátterében), ezért el sem tudta képzelni, hogy helyette ne mások szerkesszék az „ellenfolyóiratot”, szerinte egyszerű „strómanként” akarták felhasználni az egyébként népszerű egyetemi tanárt és társulati alelnököt. Hajnal ekkor úgy érezte, hogy ha a hír igaz, akkor a Századok pozíciója elleni, átfogó támadásról van szó. Arra jutott, hogy a folyóirat presztízsének megőrzését csak úgy lehet biztosítani, ha lemond szerkesztői megbízatásáról, és visszaadja azt Domanovszkynak,88 aki szintén (mint Lukinich) alelnöke a Társulatnak, „mert csak így lehet a két folyóirat számára az egyenlő lehetőségeket biztosítani.”89 Előző levele után négy nappal — idegesen és kapkodva — már arról írt Domanovszkynak, hogy „(...) igen kérlek, csináljátok vissza Lukinich szerkesztőségének (sic!) tervét. Amit tegnap láttam, s amit azon kívül is hallottam, azt bizonyítja, hogy csak bajt hoz a társulatra, morálisan és anyagilag is, 86 MTAK K Mályusz Elemér levelezése - Hajnal Mályuszhoz, 1932. január 28. 86 MTAK K Ms 4524/408 - 1939. május 5. Domanovszky Sándor hagyatéka. 87 Hajnal szerkesztőtársa Mályusz, barátjával ellentétben, kifejezetten jó viszonyt ápolt a Lukinich családdal. V ö. Mályusz Elemér: Emlékirat 88 Domanovszky Sándor Klebelsberg — aki a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt — helyett annak minisztersége idején, általános alelnökként, a munkáltatói jogokat is gyakorolta. 89 MTAK K Ms 4524/409 - 1939. május 5. Domanovszky Sándor hagyatéka.
