Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
AZ „ÚJ ÉS RÉGI JELAČIĆ KULTUSZ“ ELLENFELEI... 565 Diogenész’ hívei neki, mint eme emlékmű előtti dicsőítés ellenzőjének, bizalmuk és nyilvános dicséretük tanúságát kívánták tenni, s úgy határoztak, fényes fáklyásmenetet tartanak. Am, minthogy a közhatalom megvonta az engedélyt, végül hívei egy általuk aláírt megbízotti levelet adtak át neki”.40 A Nemzeti Párt 1865-1866-os száborbeli „árulásáról” tett önkényes és megalapozatlan értékeléséből következik az 1868-as horvát-magyar kiegyezés értékelése is, mely Starčević és Kvaternik álláspontja szerint természetes folyománya volt az 1866-os évnek. Abbéli meggyőződésükből kiindulva, hogy a kiegyezés bevezetése után lehetetlenség bármilyen érdemi lépést tenni a horvát nép érdekében, a jogpárti politikai kiadványokban Starčević és Kvaternik is a szabadság és függetlenség kivívásához szükséges horvát társadalmi előfeltételek előkészítésére, illetve megteremtésére helyezik a hangsúlyt. Nézetük szerint a horvátok nem várhatják felkészületlenül a pillanatot, mikor a kedvező nemzetközi helyzet eredményeképp végre életre kelhet a teljesen önálló és független horvát állam. Ezért a jogpárti sajtóorgánumok - összhangban Starčević elvi álláspontjával, amit az akkori körülmények között Kvaternik is elfogadott - az önálló horvát állam eszméjének propagálására, illetve a jogpárti ideológiai rendszer kidolgozására és magyarázatára, a nemzeti öntudat, büszkeség és méltóság erősítésére, a saját erőkbe és értékekbe vetett hit, az erkölcsi újjászületés, valamint a horvát nemzet egységes „független akaratának” megteremtésére összpontosítanak. A nép felvilágosításának szükségességét Starčević azzal támasztotta alá, hogy egykor a jogpártiak is az illír mozgalom hívei voltak — ez alatt elsősorban magát és Kvaterniket értve — a nép és a szabadság iránt érzett szeretet ellenére „mindkét szentség elleni eszköz” voltak csupán, mert „idegen szavak” utasításai szerint cselekedtek, mivel senki sem volt, aki másra, jobbra tanította volna őket. Ezért figyelmezteti is a jogpárti ifjúságot, hogy ne kövessenek vakon senkit, hanem alkossanak saját ítéleteket, gondolkozzanak és legyen „saját meggyőződésük”.41 Starčević és Kvaternik szerint a fenti feladatok megvalósításának legfőbb akadálya a Nemzeti Párt, mely nemcsak hogy szolgasorba döntötte a horvátokat, hanem ebben a helyzetben is akarta őket tartani. Starčević és Kvaternik éppen ezért sürgető feladatnak tekintette a Nemzeti Párt gyakorlati politikája és ideológiai rendszere lejáratását. A jogpárti publicisztika a rakovicai incidensig hangsúlyosan a nemzeti pártiak heves támadására, továbbá a nemzeti párti politikai ideológia tagadására épült, erre alapozva népszerűsítették a jogpárti elveket. A Nemzeti Párt elleni — korántsem mérsékelt — támadások célja volt, hogy a nép előtt bizonyítsa a horvát érdekekért folytatott harc indokoltságát és hasznosságát, s hogy világossá tegye, erre kizárólag a jogpárti eszmék és álláspontok alkalmasak, mindezt a nemzeti pártiak lejáratásával, politikai és erkölcsi degradációjával, gyakorlati politikájuk és ideológiájuk végzetesként való bemutatásával. A jogpárti vezetők nézete szerint a „szlavoszerb” és „magyarón”42 politika eredendő célja, hogy a horvátokat alávesse Ausztriának. 40 Barišić, Pavo: Filozofija prava Ante Starčevića, 175. 41 Razjašnjenje, In Hervat, VI. szám, 1869, 348.; Nove starine, In Hervatska, III. szám, 1869, 263. 42 Az univerzális szolgalelkű emberi fajtából Starčević kiemeli a „magyaroliakat” mint horvát politikai különlegességet, a „szlavoszerbektől” eltérően, akik előfordulnak minden népben. A kife-
