Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
566 JASNA TURKÁLJ Feladatul tűzték hát a Nemzeti Párt „leleplezését”, mely állítólag Horvátországban kizárólag osztrák érdekeket véd és képvisel, ennél fogva Jelačić az 1868-1871 közötti jogpárti kiadványokban, továbbá az 1870-es iratokban gyakran válik a jogpárti vezetők vizsgálata tárgyává, emlékművét pedig gúnyosan „négylábúként” emlegetik.43 Starčević és Kvaternik több ízben hangsúlyozzák, a horvátok nem engedhetik, hogy újra a reakció eszközévé váljanak, amin Ausztria a Nemzeti Párttal karöltve munkálkodik, a horvátokat a magyarok ellen hergelve. E vonatkozásban Kvaternik figyelmeztet, a nemzeti pártiak a duahzmussal szembeni ellenállással valójában Ausztria politikáját hajtják végre, 1848 nyomdokain haladva a horvátságot pusztán ki akarják használni a magyarok ellen, hogy végül mindkettőjük nyakába egy „új bachizmust”44 akaszthassanak. A Pisma Magjarolacah (Magyaroliak levelei) című karcolataiban, melyekben saját alapelveit és értékítéleteit igyekszik közölni, még Starčević sem kerülhette meg 1848-at és Ausztria megmentőjét - Jelačićot. Nézeteit Ausztriáról és a Nemzeti Párt politikájáról levél formájában teszi közzé, amit az „atyai vezetőség” intéz a „szlavoszerb földijeink vezetőségéhez”, s egyebek közt a következőket írja: „Beh szép is volt azidőtájt élni és 1848-ra várni! Mily szépen pörgött az évben híres kólónk! Hogy dobtuk sutba a horvát lobogókat, miket a nép maga emelt magasra! Miként is indultak ifjak a nyilvánvaló halálba, hitték Horvátországért, valójában a mi szent ügyünkért! Mily szépen és hatalmasan is végződött ama nagyszerű művünk! (...) Ám ama dicső 1848-as év figyelmeztette felszentelt egyletünket, hogy az idő bizony fogytán és bizonyosan el kell vesznünk, már ha nem vesznek oda a horvátok. (...) Ha nem lettek volna hű földijeink, Jelačić bán meg Rajačić pátriárka; belőlünk biza már hírmondó se élne”.45 Starčević eképpen ismétli meg már ismert és a későbbiekben is leírt nézőpontját, nevezetesen, hogy Ausztria már 1848-ban szétesett volna, ha nem mentik meg a horvátok. Ám a helyzet ettől fogva megváltozik, és Starčević egy határőr képében üzeni, „Tudjátok meg, hogy ma is százszámra találnánk Jelačić bánokat, de sem ma, sem pedig a jövőben nem leltek 1848 miatt oly horvátra, ki Ausztriáért harcolna. Vertük a magyarokat háromszáz évig, aztán tessék, mennyit segített. Mostan bizony meg kell ráznunk és elnáspángolnunk a svábokat, nameg horvátországi barátaikat”.46 Kvaternik a Sustav naših Slavoserbah (Szlavoszerbjeink rendszere) című cikksorozatában rámutat arra, hogy a Nemzeti Párt politikájának és ideológiájának fő jellemvonása a következetlenség, pontosabban a következetlenség rendszere. Cikksorozata első közleményében a Nemzeti Párt ellenállását a kiegyezéssel szemben „az osztrák sas” védőszárnya alatti „összeesküvésként” értékeli, melynek célja „csupán az 1848-as istentelen játszma megismétlése: megjezés a ’’magyar” és a „tiroli” szavak összevonása, mely a nemzeti pártiak mérsékelt vonulatát jelöli (önállókat és liberálisokat), akik előbb a magyarok felé húztak, majd a tiroliakkal szimpatizáltak. Bővebben: Barišić, P: Filozofija prava, 57. 43 Sustav naših Slavoserbah , In Hervatska, IV szám, 1870, 369. 44 Sustav naših Slavoserbah, In Hervatska, I. szám, 1869., 83-84. 45 Djela Dra. Ante Starčevića, VI. kötet,Pisma Magjarolacah, (k.n.) Sušak, 1879; Ujranyomva 1995, 86-87. 46 U.a., 146-147.
