Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
564 JASNA TURKÁLJ vid beszédben reagált a meghívásra, előbb néhány mondatban kifejtve véleményét a köztéri emlékszobrokról és a „nyilvános kitüntetések és címek” kérdéséről. E kérdést Starčević „valamennyi állami törvény alapjának” tekintette, „s nem csak hogy arra kellene épülnie valamennyi állami törvénynek, hanem egyszerűen muszáj azon alapulnia, bármilyen területről essék is szó. Amikor önök bölcs tettnek ítélik, hogy eme tárgyat nem vizsgálják, természetesen én sem fogom vizsgálni, ellenben én újfent és itt önöktől elhatárolom magam”. Ezután Starčević megpróbál a Jelacic-kérdésre térni: „a néhai Jelačić olyan férfiú volt, akivel én soha semmilyen tekintetben...”, ekkor Mirko Šuhaj elnök figyelmezteti, hogy e tárgy nincs napirenden, mivel ő egyszerűen csak meghívta az urakat a szobor leleplezésére, „s akinek nem akaródzik jönni, hát maradjon”. Miután Suhaj szavaival félbeszakította Starčevićet, a teremben nyugtalanság és kiáltozás támadt, minthogy a jelenlévők egy része hallani szerette volna Starčević mondandóját, míg másik részük ezt kiáltozta: „Nem akarjuk hallgatni!”. Mihajlo Polit Starčević védelmére kelt, miszerint joga van kifejteni véleményét e tárgyban, ám ez újabb kiabálást váltott ki. Ezután Kušlan báró vette át a szót a következőkkel: „Amondó vagyok, itt egyetlen képviselő sem hivatott leckéztetni a teljes t. házat. Ha Starčević úr nem kíván eljönni az ünnepélyre, szíve joga, ám hogy miért nem óhajtja megtenni, ezt nekünk nem kell tudnunk. Starčević úr legyen nyugodt -afelől, nem lesznek sokan azok, akik észreveszik, eljött-e avagy sem Jelačić bán nyilvános emlékművének átadó ünnepségére, kinek ő, míg életben volt, még cipőjét fűzni sem volt méltó. (Éljen!)”.37 Starčević e pillanatban úgy érezte, megvonták tőle a szót, mivel a szlavoszerbek nem akarták engedni, hogy Jelačićrol „nyilvánosan igaz szó hangozzék”.38 Miközben a Nemzeti Pártnak az 1866-ban felavatott Jelaéié-emlékmű a magyar hegemónia és Levin Rauch bán kormánya elleni tiltakozás szimbóluma lett, a jogpártiaknak a gonoszságot, a horvát önállóság és a nép érdekeinek elárulását, Ausztriának való kijátszását jelképezte. A nemzeti pártiak emlékmű előtti ünnepségeiben a jogpártiak - összhangban a Nemzeti Párt teljes politikájáról alkotott véleményűkkel - olyan politikai akarat megtestesülését láttak, melynek célja, hogy Horvátországot olyan helyzetbe taszítsa, amilyenben a Bach abszolutizmus idején volt, a horvát nép beolvasztása és eltüntetése az „osztrák” azaz a „német tengerben”. A Jelačić szobor előtti emlékünnepségek 1867 márciusában feltüzelték a jogpárti ifjúságot, mely e rendezvények ellenpólusaként nyilvánosan kívánta leróni tiszteletét Starčevićnek, mint aki ellenezte Jelačić nyilvános dicsőítését. Az szerveződő fáklyás menetet Sokčević bán betiltotta, így hát „a zágrábi akadémia jogászai” — ők 37-en — Starčevićnek „ezüst borítekolású” „megbízotti címet” adományoztak, „a horvát törvények rabjaként” megszólítva őt.39 Ezt az eseményt jegyzi fel az 1885-ben, Bécsben kiadott Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich is.: „Mikor 1867 tavaszán bizonyos színészek, Jelačić bánra emlékezvén, annak szobra előtt szerenádot adtak, a ‘horvát 37 Dnevnik sabora trojedne kraljevine Dalmacije, Hrvatske i Slavonije 1865/7., Zagreb, 1867, 541. 38 Jugoslavenska Akadémia, In Hervat, IV szám, 1869, 255. 39 Djela, I., 439.
