Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
554 DEMMEL JÓZSEF is különös jelentőségre tett szert, s a két munka közti különbség még elfogadható az eltérő olvasóközönség számára történő „finomhangolás” keretei között. Az azonban, hogy volt oka elfordulni a szlovák közélettől, illetve, hogy a saját Visegrád-képéhez tulajdonképpen ezen fordulat után is hű maradt, még nem magyarázza, hogy a Holly emlékművével szlovák nemzeti emlékezethelyet létrehozó Viktorin miért nem elégedett meg a romok feltárásával, régészeti búvárkodással, s miért törekedett például a „magyar nemzeti Valhalla” létrehozására? Az egyik ok egy praktikus szempont volt, amelyet Viktorin maga is hangsúlyozott. A visegrádi romok restaurálása óriási összegeket emésztett fel, amelyet egyedül úgy tudott előteremteni, ha a magyar politika irányítóit meggyőzi a helyreállítás fontosságáról és a kezdeményezés mögé állami forrásokat állít. Viktorin, amint erre teljes életpályája példa, kiváló szervező volt, pontosan tudta, hogy milyen célokat milyen eszközökkel lehet elérni. Márpedig ha egy 1848-ban pánszlávizmussal kompromittálódott, és magyar körökben is szlovák tájékozódásáról ismert pap egy szláv nevű és részben szláv alapítású vár restaurálására szerette volna rávenni a magyar kultúrpolitika döntéshozóit, akkor minden kétségüket el kellett oszlatnia az iránt, hogy ez a kezdeményezés valóban a magyar nemzet érdekében áll-e? Ezt a célt szolgálta Zách Klára attraktív emlékünnepélye és a nemzeti valhalla ötlete is (amely utóbbiból — ezt Viktorin alighanem előre sejtette — végül semmi sem lett). A két nemzeti emlékezet ilyen kreatív ötvözése ugyanakkor már az elvtelen opportunizmus gyanúját veti fel; ha azonban áttekintjük Viktorin politikai nézeteinek alakulását, kiderül, hogy ez az egyensúlyozás egy következetesen képviselt elv volt, amely már legelső, fiatalkori írásaiban is megjelent. Viktorin (alighanem a nála gyakorlottabb politikai gondolkodó barátját, Palárikot követve) egészen fiatal korától kezdve a liberalizmus és az alkotmányosság híve volt, és következetesen úgy gondolta, hogy a szlovák érdekeket az önálló, független szlovák szellemi élet fejlesztésével, az irodalmi nyelv és a szlovák nemzeti irodalom népszerűsítésével, de nem külső erő támogatásával, hanem a szlovákság saját, reális ereje és lehetőségei figyelembe vételével, a törvények betartásával és a magyar politikai kereteket kitöltve lehet képviselni. Első, nemzeti ellentétekről szóló vitacikkében (komoly francia államjogi szakirodalmat is felhasználva) a szlovák nemzeti mozgalom alkotmányos törekvéseiről, a magyar törvényeket tiszteletben tartó szlovák nyelvművelésről értekezett,110 míg a Stúr lapjában megjelent leglelkesebb írása a szobotistyei kaszinóról szólt, ahol az alapítók a szlovák nyelvet a magyarral egyenrangúvá tették.1111848-ban ráadásul — Húrban kissé epés megjegyzése szerint — amellett érvelt, hogy a szlovák politikai törekvéseknek nincs meg a megfelelő támogatottságuk a szlovák társadalomban. A Concordia szerkesztőjeként pedig arra kérte a szerzőket, hogy liberális szellemben írjanak.1121861-ben végül — bár barátai, Kalinčiak és Húrban 110 Z ústavu duchovnjeho v Tmave.....i. [Jozef Viktorin]: Prjehlad časopisou. In: SNN, 1846. március 10, 64. szám 254-255. Z ústavu duchovnjeho v Trnave ....i. [Jozef Viktorin]: Prjehlad časopisou. In: SNN, 1846. március 13, 65. szám 258-259. 111 [Jozef Viktorin]: Z pod Bjelej Hori. In: SNN, 1847. november 12. 235. sz. 938 - 939. 112 M. Gasparík: Concordia i. m. 186.
