Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 553 a két írás között, de ezek nem sokkal jelentősebbek, mint amit az eltérő olvasóközönség igényei indokolnak, sokszor pedig csupán arról van szó, hogy Viktorin ismeretei alaposabbak voltak 1872-ben, mint 1858-ban. Ilyen például, amikor a város alapítóiként szlovák művében még a szlávokat, magyar munkájában viszont a rómaiakat jelöli meg, hiszen könnyen lehet, hogy 1858-ban egyszerűen még nem ismerte ezt az adatot. Hiszen azt magyar munkájában is kiemeli, hogy a város neve szláv, és hogy a felső várat szlávok alapították, sőt, még a békeszerető szláv nemzetről szóló kollári szlovák nemzetkarakterológiát104 is beemelte e magyar elbeszélésbe. Ahogy Viktorin fogalmaz: „A szlávok, habár általában véve békeszerető s inkább földmíveléssel, mint harczi kalandozásokkal foglalkozó nemzet, nem mulasztották el” tovább építeni a várat. A fellegvár építéséhez szükséges kitartást is a szláv nemzeti jelleggel magyarázta: „Ehhez járult a szlávok jelleme, a kik, minthogy hegyes vidékekről származtak s ilyeneken örömest telepedtek le.”105 A két munka közti különbség elsősorban nem tartalmi, hanem retorikai szinten jelenik meg. Szlovák munkáját még úgy zárta, hogy „Isten veletek, ti szláv vár örökkévaló emlékei! [...] Éljenek az alapítók és utódaik!”106 Magyar írásában ezzel szemben erőteljesen kidomborította a magyar hazafias retorikát. Erre jó példa, hogy a visegrádi vár romos állapota miatt két alkalommal is (kifejezetten sarkosan) az osztrák katonaságot tette felelőssé.107 Ugyanakkor magyar munkájában nem titkolta cseh nyelvű írását, sőt, hivatkozási alapnak, kiindulási pontnak használta. „Igaz, hogy már 1858-ban én is közöltem „Concordia” czímű évkönyvemben Visegrádnak történelmi helyrajzát; — így Viktorin — azonban eltekintve attól, hogy ezen értekezésem nem önálló, hanem csupán egy tartalmas szépirodalmi könyvben jelent meg, s e könyv is rég elfogyott már: akkori dolgozatom egy egészen más olvasókörnek volt szánva, s nem bír semmi vonatkozással arra, amit jelen leírásommal elérni akarok.”108 A magyar könyv borítóján ráadásul hirdeti is korábbi, zömmel szlovák nyelvű munkáit.109 Láthatjuk tehát Visegrád példáján, hogy a szlovák nyelvi érdekképviselet és irodalomszervezés, valamint a magyar nemzeti emlékezet erősítése Viktorin életében korántsem jelent meg olyan ellentmondásként, mint ahogy azt első pillantásra feltételeztük: mindkét munkában szláv nevű, részben vagy egészben szláv alapítású várnak tartja, amely azonban Magyarország történelmében 104 Kiss Szemán Róbert: Ján Kollár, avagy a szláv nemzet jótulajdonságai? In Uő: „... garázda emberek az Etymologusok”. Irodalmi tanulmányok. Budapest, 2008. 48-68. 105 Viktorin J.: Visegrád hajdan i. m. 5-7. 106 J. Viktorin: Vysegrad i. m. 192. 107 Viktorin J. : Visegrád hajdan i. m. 42. 45. „osztrákok voltak azok, kik Visegrádot szándékosan rombolták szét. [...] Visegrád várának szándékos szétrombolását mint örökké tartandó szégyenfoltot megbélyegezzük!” 108 Viktorin J: Visegrád hajdan i. m. 2. 109 A váltás egyébként sikeres volt, hiszen a legfontosabb magyar történeti folyóirat ismertetője elismerően nyilatkozott Viktorin művéről: „A derék és buzgó lelkész úr szorgalmasan összegyűjté s fölhasználd a tárgyára vonatkozóleg eddigelé nyomtatásban megjelent adatokat, [...] a restaurationalis munkálatok történetét pedig különösen részletesen, okmányszerűleg tárgyalja. A 83 lapnyi füzet [...] igen hasznos kézikönyvül szolgáland a Visegrádra kirándulóknak, ajánljuk is e czélra.” Századok 6 (1872) 7. 497.
