Századok – 2015
2015 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - M. Lezsák Gabriella: Vincze Zoltán: A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899-1919) Erdélyi Múzeum Egyesület
528 TÖRTÉNETI IRODALOM záraiak gőgjét is kiemeli —, addig a francia kútfőkből, bár a keresztesek cselekedetei számára ezek is igyekeznek mentséget találni, a lovagseregnek az 1202. évi ostrom helyességével kapcsolatos kételyei is kitűnnek. Villehardouin és Robert de Clari úgy érvelnek, a keresztes had kénytelen volt ily módon róni le tartozását a nyugati lovagokat a tengeren szállító velenceieknek, akik pedig joggal követelték vissza a fennhatóságot az ellenük két évtizeddel korábban fellázadt adriai város felett. Mindkét történetírónál olvashatjuk azonban, hogy a keresztények lakta Zára elleni katonai akciót a Szentszék elítélte, és a keresztesek később nyertek csupán III. Ince pápától (1198-1216) bűnbocsánatot. Robert de Clari azt is elmeséli, hogy — amikor a hajók Velencéből megindultak — a keresztesek vezetőinek és Enrico Dandolo dózsénak (1192-1205) a megállapodásáról nem tudott az egész sereg, csupán a legelőkelőbbek. A pikárdiai lovagnál olvashatunk arról is — az adatot ugyancsak megerősíti egyébként Villehardouin —, hogy az egyházi átokkal fenyegető pápai levél hatására Simon de Montfort és Enguerrand de Boves megtagadták a részvételt a Zára elleni akcióban, és a telet a Magyar Királyságban töltötték. (A krónikák magyar adataihoz ld. Csemus S.: A középkori francia nyelvű i. m. 146-152.; Körmendi Tamás: Az Imre, III. László és II. András magyar királyok uralkodására vonatkozó nyugati elbeszélő források kritikája. [Bölcsészdoktori értekezés, kézirat.] [2008.] 171-172., 173-174., 202-204.) Olyan elbeszélő forrást tarthat tehát immáron magyar fordításban is kezében az olvasó, amelynek a franciaországi kutatás — lévén Robert de Clari az első franciául író történetírók egyike — régóta különös figyelmet szentel. Bár a kútfő elsősorban a francia történetírás fejlődése és az egyetemes történelem tanulmányozása szempontjából bír különös jelentőséggel, a rendkívül színes szövegnek akad magyar vonatkozása is: a negyedik keresztes hadjárat krónikása Zára 1202. évi ostromáról megemlékezve röviden szót ejt Imre király Magyarországáról. Amennyiben a Szegedi Tudományegyetem és a Balassi Kiadó vállalkozása sikerrel folytatódik, hamarosan a 13. századi francia történetírás másik jeles képviselőjének, Joinville-nek a Szent Lajosról készült életrajzát is olvashatjuk magyar fordításban. Csákó Judit Vincze Zoltán A KOLOZSVÁRI RÉGÉSZETI ISKOLA A POSTA BÉLA-KORSZAKBAN (1899-1919) Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2014. 812 o. Tartalmas és igényes kivitelezésű kötettel gazdagodott tudományosságunk: az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában napvilágot látott Vincze Zoltán kolozsvári régész-történész könyve a kolozsvári régészeti iskola Posta Béla nevével fémjelezhető korszakáról (1899-1919). A kötet írója immár több mint másfél évtizedes munkásságát tárta ezúttal monográfiába sűrítve a téma iránt érdeklődők elé. A szerző neve egyáltalán nem ismeretlen a szakmában, hiszen a kolozsvári régészeti iskoláról, annak tagjairól és köztük Posta Béláról is az 1990-es évek második felétől folyamatosan közölt kisebb-nagyobb terjedelmű publikációkat. A gazdag forrásanyag (korabeli levéltári, egyetemi, múzeumi dokumentáció és az Erdélyi Múzeum Egyesület iratanyaga, utóbbi a Román Állami Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága által őrzött és évtizedekig zárolt anyag volt) felhasználásával készült könyv ezúttal azonban nemcsak a szakmának szól, hanem olvasmányos és lendületes stílusa miatt azok számára is érdekes lehet, akik a magyar régészettudomány egy küzdelmes, de eredményes korszakába kívánnak betekinteni. Vincze Zoltán közvetlenül a II. bécsi döntés után született kalotaszegi tanítócsaládban. Tanulmányait a hidelvei református iskolában, a hajdani Unitárius Kollégiumban és a Bolyai Tudományegyetemen végezte, ahol 1962-ben szerzett oklevelet történelem-régészet szakágon. Nyugdíjazásáig (2001) a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban tanított, szabadidejében pedig helytörténeti és művelődéstörténeti kutatásokat is folytatott. Első írása az „Igazság” című romániai magyar folyóiratban jelent meg, és később is többnyire kolozsvári folyóiratokba publikált. Feldolgozta többek között a torockói iskola és az ottani temető történetét, a kolozsvári hóstátiak
