Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Városlakó földbirtokosok a középkori Poroszországban
518 PÓSÁN LÁSZLÓ tén cenzusfizetéssel tartozott. Amennyiben egy polgár telepítés vagy adásvétel útján soltészi tisztséget és birtokot szerzett, a soltészok szokásos kötelezettségeit kellett teljesíteni, és szokásos jogait élvezte. A soltészi tisztség jövedelmet, társadalmi presztízst és helyi hatalmat jelentett.102 Az általa telepített falu tárájaként alsó fokú bíráskodási jog illette meg.103 Az 1233-ban kiadott kulmi kiváltságlevélben a Német Lovagrend egyértelműen megszabta a soltészok bíráskodási jogkörét. Önállóan 4 Schilling értékhatárig szabhattak ki büntetést, ennél nagyobb ügyekben már csak a lovagrend területileg illetékes tisztségviselőjének egyetértésével ítélkezhettek. A súlyos büntetőügyek, melyek testi csonkítással vagy halálos ítélettel jártak, kizárólag a lovagok hatáskörébe tartoztak. A kisebb vétségek után kirótt csekélyebb összegű büntetés 12 dénárig teljes egészében a soltészt illette, az ezt meghaladó bírságnak pedig megkapta az 1/3-ad részét.104 A soltész gyakran kapott kocsma- vagy/és malomtartási jogot, melyek után cenzusfizetéssel tartozott.106 A legtöbb esetben a kocsma- és malomtartási joghoz kereskedelmi tevékenységre vonatkozó kiváltság is társult, azaz a sör mellett egyéb árukat, főleg sót, kenyeret, húst, halat, posztót és fűszereket is értékesíthettek.106 A falusi kereskedelmi tevékenységre, kocsmatartásra vagy sörfőzési jogokra vonatkozó engedélyek azt jelzik, hogy a lovagrendi államban a városok privilégiumai között általában nem szerepelt a Németországban egyébként oly gyakori ún. Bannmeilenrecht.107 Egyedül csak Saalfeld (Zalewo) város kiváltságlevelében fordult elő az a jog, hogy a várostól fél mérföldes körzetben tilos volt kocsmát létesíteni.108 A telepes falvakban a parasztok 2 Hufe (33,6 hektár) méretű gazdaságot kaptak, a soltészok pedig általában ennek két-, három vagy akár többszörösét is. A soltész földjei többnyire mentesek voltak a cenzusfizetés alól. A lovagrendi állam telepítési gyakorlata az volt, hogy a soltész az általa telepített falu földjeinek 10%-át kapta meg, így birtoka arányosan függött a falu határának nagyságától.109 A soltészi birtok és tisztség a hozzá kapcsolódó kiváltságokkal a soltész tulajdona volt, amit mindkét nembeli gyermekei örökölhettek és bármikor elidegeníthettek.110 A soltész feladata volt a faluban a paraszti cenzus és egyházi tized begyűjtése, s beszállíttatása a földesúri 102 Adrienne Körmendy: Melioratio terrae. Vergleichende Untersuschungen über die Siedlungsbewegung im östlichen Mitteleuropa im 13-14. Jahrhundert. Poznan 1995. 99. 103 Herbert Helbing: Ordensstaat, Herzogtum Preußen und preußische Monarchie. In: Preußen. Epochen und Probleme seiner Geschichte. Hg. Richard Dietrich, Berlin 1964. 13.; Werner Rösener: Bauern im Mittelalter. München 1987. 234. i°4 pug i p Nr. 105.; A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságleveléről Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele. Századok 143. (2009: 2. sz.) 427-450. 105 Pósán László: Iparosok és egyéb foglalkozású rétegek a Német Lovagrend falvaiban. Történeti tanulmányok. (Acta Universitatis series historiae LVTII.) Szerk. Velkey Ferenc, Debrecen 2006. 37-50., itt: 39. 106 Vö. pl. PUB II. Nr. 387., 584.; PUB III,2. Nr. 427.; CDWI. Nr. 222., 242.; CDWII. Nr. 474. 107 A Bannmeilenrecht-re vonatkozóan ld. Winfried Küchler: Das Bannmeilenrecht. Ein Beitrag der mittelalterlichen Ostsiedlung zur wirtschaftlichen und rechtlichen Verschränkungen von Stadt und Land. (Marburger Ostforschungen 24.) Würzburg 1964. 148. 108 PUB II. Nr. 306. 109 Hartmut Boockmann: Der Deutsche Orden. Zwölf Kapitel aus seiner Geschichte. München 1981. 136. 110 Heide Wunder: Siedlungs- und Bevölkerungsgeschichte der Komturei Christburg (13-16. Jahrhundert). Wiesbaden 1968. 28.
