Századok – 2015

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Városlakó földbirtokosok a középkori Poroszországban

514 PÓSÁN LÁSZLÓ volt.67 Wormdit (Orneta) mezőváros polgára, Johann Grossen {„Johan Grossen, opidanus in Wormedith”) 1379-ben 4 különböző faluban összesen 37 Hufe (621,6 hektár) földet kapott III. Heinrich ermlandi püspöktől. Minden Hufe után évente 1 márka cenzust kellett fizetnie.68 1380-ban két danzigi polgár együtt 40 Hufe (672 hektár) adományban részesült Winrich von Kniprode nagymestertől (1352-1382).69 Heinrich von Paderborn, ermlandi prépost 1382-ben saját unokaöccsének, a Wormdit városkában élő Hermann von Paderborn-nak adta el a káptalan egyik majorját.70 A prépost feltehetően a püs­pök példáját követte, aki nyolc évvel korábban ugyanezt tette: egyik unoka­öccsének, Johann Kreuzburg elbingi polgárnak („opidano Elwingwnsi nepoti nostra”) eladta az egyik püspöki majort.71 Heinrich Halpwachsen elbingi polgár 1425. május 29-én két porosz parasztok lakta falu mellett, évi V2 márka cenzus fejében, 20-20 holdnyi (1,3 Hufe) rétet kapott adományként a lovagrendtől.72 Rössel (Reszel) város két polgára, Peter Bennige és Peter Bewerczayl 1431. jú­nius 20-án minden adótól és járadéktól mentes 3 Hufe erdőt vásárolt a lovagok­tól.73 Ahogyan több, eddig említett példából is látszik, a városi patrícius csalá­dok nem egyszer földesúri saját kezelésű birtokokat, majorságokat, vagy egész falvakat is megvásároltak, azaz egész vagyont, hatalmas tőkét voltak képesek földbe fektetni, s ez a tendencia a 15. század folyamán sem csökkent, sőt még inkább felerősödött. 1446-ban például két thorni pogár, Hans Peckow és Niclos von Czelandt igen tekintélyes összegért, 160 márkáért megvásárolták Elzenau majort a hozzá tartozó földekkel, 32 lóval, 38 szarvasmarhával, 12 borjúval és 16 disznóval együtt. A magas vételárat nem tudták egy összegben kifizetni, ezért az adásvételi szerződésben aprólékosan rögzítették a részletfizetési felté­teleket. Mivel a szóban forgó birtok már a szerződés aláírásakor a vevők kezébe került, s annak jövedelme is őket illette, az eladó részéről az ügylet hitelezés formáját öltötte, ezért a megállapodás kamatot is tartalmazott. Eszerint a két vásárló 1446. augusztus 24-én, azaz Szent Bertalan napján kifizetett 70 már­kát. A következő évben Húsvét után egy héttel 30, az ezt követő esztendőben Pünkösdkor 20 márkát fizettek, majd három éven át egyenletesen 20-20 már­kát, azaz a végén összesen 180 márkát adnak az eladónak. A tényleges kifizetés és a szerződésben megállapított 160 márka vételár közötti 20 márka különbö­zet jelentette a hitel utáni kamatot, ami 5 évre szólóan 12,5%-ot tett ki.74 Ugyancsak az 1446. évben Niclos Lincke, thorni plébános arról tanúskodott, hogy Niclos Strasburg thorni polgár joggal tarthatott igényt egy kulmerlandi birtokra, mert azt már kifizette.75 1455-ben Michael Alexwange, Königsberg 67 PUB VI,2. Nr. 1003. 68 CDW III. Nr. 70. 69 Liber Commendariae Gedanensis. Ksiega Komturstwa Gdanskiego, wydaly karola Ciesielska, Irena Janosz-Biskupowa (Towrzystwo Naukowe w Toruniu 70.) Warszawa-Poznan-Torun 1985. Nr. 12. 70 CDW III. Nr. 141. 71 CDW III. Nr. 101. 72 CDW IV Nr. 56. 73 CDW IV Nr. 376. 74 Liber Scabinorum Veteris Civitatis Torunensis Nr. 1408. 75 Uo. Nr. 1441.

Next

/
Oldalképek
Tartalom