Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Városlakó földbirtokosok a középkori Poroszországban
VÁROSLAKÓ FÖLDBIRTOKOSOK A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 515 Kneiphof polgára Brandenburg (Usakovó) és Rastenburg (K^rzyn) városok térségében több majorral is rendelkezett, ahogyan Jakob Scholtze von den Huben is, aki ugyancsak königsbergi polgár volt.76 Ugyanebben az évben egy thorni polgár 300 márkát fizetett a város közelében fekvő Neu Merckow majorért.77 Glazewo udvarház és a hozzá tartozó földek, jószágok eladási ára 1467-ben ugyancsak 300 márkára rúgott.78 1468-ban Wichorze majorért 180 márkát fizettek.79 Jóllehet már a 14. században volt példa arra, hogy egy-egy patrícius család adásvétel révén cenzusfizető paraszti falu birtokosa lett, mint például Tiedemann Pape, thorni polgár 1367-ben,80 csak a 15. század második felétől vált jelentősebbé az, hogy városi polgárok nem csak majorságok tulajdonosai, hanem egész falvak birtokosai is lettek. A 15. század végén például Heinrich Krüger, thorni patríciusnak 8 saját faluja, 2 majorsága és 8 városi ingatlana volt. Danzig városában a Felsted, Ferber, Werden, Niederhof és Giese családok tettek szert komoly földbirtokra. A 15. század utolsó harmadában a Visztula-vidék társadalmi elitjét már nem a vidéken élő, katonáskodó világi földesurak, hanem a jelentős földvagyonra is szert tevő patrícius családok jelentették.81 A városi adóösszeírások is egyértelműen megerősítik, milyen nagy súlya volt a polgárok tulajdonában lévő földbirtokoknak. A 15. században például Danzig bevételeinek igen tetemes hányada (mintegy 2/3-a) például ezekből származott.82 Abban, hogy a városi polgárok értékrendjében és gazdasági törekvéseiben a földhöz, földbirtokhoz kapcsolódó tartalom lényegében a lovagrendi állam kezdetétől hangsúlyosan jelentkezett, nem elhanyagolható szerepe lehetett annak, hogy a 13. században a balti térségben, hasonlóan Németországhoz, a miniszteriálisok komoly befolyást gyakoroltak a városalapításokra, a városi élet kialakítására. Szerepet vállaltak a távolsági kereskedelemben, de emellett földbirtokok megszerzésére törekedtek és városi tisztségeket töltöttek be.83 A 13. századi lovagrendi forrásokban a városi polgárok nagyon gyakran „feodales” vagy „cives-milites” megnevezésben szerepeltek. Thorn, Elbing és Kulm váro-76 Dieter Hekmann: Das Wortzinsverzeichnis der Stadt Königsberg-Kneiphof von um 1455. Zeitschrift für Rechtsgeschichte. Germanische Abt. 114. (1997) 339-341. 77 Archiwum Panstwowe w Torunin II, IX/3, 90. (a továbbiakban: APT) 78 APT II, IX/3, 207. 79 APT II, IX/3, 221. 80 PUB VI,2. Nr. 574. 81 Krzysztof Mikulski: Adel und Patriziat im Königlichen Preußen vom 15. bis 18. Jahrhundert. Versuch einer Bestimmung ihrer Beziehungen zueinander. Zeitschrift für Ostmitteleuropa-Forschung 49. (2000) 43-44. 82 Erich Keyser: Der bürgerliche Grundbesitz der Rechtstadt Danzig im 14. Jahrhundert. Zeitschrift der Westpreußischen Geschichtsvereins 58. (1918) 60-68.; Henryk Samsonowicz: Untersuchungen über das danziger Bürgerkapital in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts. (Abhandlungen zur Handels- und Sozialgeschichte VIII.) Weimar 1969. 71-72. 83 Knut Schulz. Die Ministerialität als Problem der Stadtgeschichte. Einige allgemeine Betrachtungen erläutert am Beispiel der Stadt Worms. Rheinische Vierteljahrsblätter 32. (1968) 184- 219.; Josef Fleckenstein: Ministerialität und Stadtherrschaft: ein Beitrag zu ihrem Verhältnis am Beispiel von Hildesheim und Braunschweig. In: Festschrift für Helmut Beumann. Hgg. Kurt-Ulrich Jäschke, Reinhard Wenskus, Sigmaringen 1977. 349-364.; Carsten Jahnke: Handelstrukturen im Ostseeraum im 12. und beginnenden 13. Jahrhundert. Ansätze einer Neubewertung. Hansische Geschichtsblätter 126. (2008) 145-186., itt: 159-163.
