Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 465 szintén nem voltak abban a helyzetben, hogy a magyar expanzió útjába álljanak. Szent László eredetileg minden bizonnyal a dalmáciai városok elfoglalását is tervbe vette. Az Oderisius-levél többször idézett, „már csaknem egész Szlavónia” megszerzését említő passzusának tanúbizonysága szerint a magyar uralkodó 1091 nyarán még befejezetlennek tekintette a hadjáratot.76 77 Mivel az év első felében — mint azt dolgozatomnak a meghódított területek kiterjedésével kapcsolatos részfejezetében alább majd igazolni próbálom — a magyar hadak a Gvozdot és a Velebitet már elfoglalták, így ezt a megjegyzést leginkább a tengermellék megszerzésére irányuló megvalósulatlan tervekkel lehet magyarázni. Tudjuk ezenfelül, hogy a „Szlavóniában” tartózkodó László király csak a kunok támadása miatt tért vissza Magyarországra. Ez szintén arra utal, hogy „Szlavóniában” is lett volna még tennivalója. A tengerparti terjeszkedéssel Szent Lászlónak a területgyarapításon túl az lehetett a célja, hogy kijusson az Adriai-tengerre, és ezzel megnyissa országa számára az Itália felé vezető vízi útvonalakat.78 Miután azonban 1091-ben nem sikerült megszereznie a dalmáciai kikötővárosokat, a ránk maradt adatok tanúsága szerint többé nem próbálkozott ezek elfoglalásával.79 A fentiek fényében az 1091-i horvátországi hadjáratot Szent László részéről mindenekelőtt gondosan megtervezett és türelmesen előkészített külpolitikai lépésnek kell tekintenünk, és csak másodlagosan dinasztikus beavatkozásnak. A magyar király és Zvonimir özvegye közötti szoros rokoni kapcsolatra adott esetben talán ürügyként is hivatkozhattak, ám a területszerzés szándéka sokkal 76 A birodalom dunai határa mentén már évek óta súlyos veszedelmet jelentő besenyők 1091 tavaszán szövetséget kötöttek Cahasz szmirnai emírrel, és csaknem Konstantinápolyig nyomultak (Louis Bréhier: Bizánc tündöklése és hanyatlása. [Varia Byzantina - Bizánc világa I.] Bp. 1999.2 283-284.). 77 Deér J.: Külpolitika i. m. 85-86.; Uő: Államközösség i. m. 39.; Klaić, N.: Povijest Hrvata i. m. 492.; Makk F: Külpolitika i. m. 131. - Kapitánfíy István szerint ezt a feltételezést cáfolná, hogy sem László, sem pedig a Dragus oklevelében 1091 végén horvát királyként említett Álmos nem használta az önálló horvát uralkodók intitulatiójában kétségkívül szereplő „rex Dalmatie” címet (Hungarobyzantina. Bizánc és a görögség középkori magyarországi forrásokban. Bp. 2003. 68.). Álláspontja azonban véleményem szerint nem meggyőző. Egyfelől nem világos, hogy a ténylegesen meg nem hódított Dalmáciára utaló királyi cím elhagyása Álmos neve mellől a hadjárat után miért hordozna bármiféle információt Szent Lászlónak a hadjárat előtti terveiről. Másfelől maga László a horvát királyi címet sem használta 1091 után kelt hiteles okleveleiben (DHA I. 282., 299.), így természetesnek kell tekintenünk, hogy Dalmácia királyéiként sem intitulálta magát. Álmos horvát királyi címéről pedig kizárólag egy névleges bizánci fennhatóság edatt álló dalmáciai város vezetőjének az oklevele tájékoztat, vagyis egy olyan személyé, aki hivatalánál fogva valószínűleg akkor sem nevezte volna a baszileusszal szemben Dalmácia királyának a magyar uralkodó unokaöccsét, ha történetesen Álmos használta volna is ezt a címet. 78 Deér J. Külpolitika i. m. 85.; Györffy GyLovagszent i. m. 558.; Kapitánffy Hungarobyzantina i. m. 68. 79 Hóman Bálint ugyan tudni véli, hogy 1092-ben vagy 1093-ban László király unokaöccse, a nagybátyja jóvoltából 1091-ben horvát királyi címhez jutó Álmos hadjáratot tervezett a bizánci fennhatóság alatt álló dalmáciai területek ellen (Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. I-V Bp. 1935.2 I. 344.), azonban ezt az adatot a kutatás újabban a Szent László halálát közvetlenül követő időkre, 1095 második felére vonatkoztatja (Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. I—II. Főszerk. Székely György. [Magyarország története tíz kötetben I.] Bp. 1984. II. 943. [a von. rész Györffy György munkája]; Makk Ferenc: Szent László és a Balkán. In: Uő: A turulmadártól a kettőskeresztig. Tanulmányok a magyarság régebbi történelméről. Szeged 1998. 175.).
