Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
hangsúlyosabb motivációnak tűnik. László számára minden jel szerint fontosabb volt a hódítás tartós sikerének bizosítása, mintsem Ilona sérelmeinek megtorlása: ellenkező esetben ugyanis közvetlenül Zvonimir halála után, a horvátországi belpolitikai válság első jeleire útnak indította volna seregét a tengermellékre - és nem várt volna addig, amíg a külpolitikai körülmények megfelelően alakulnak. A magyar uralkodó valószínűleg a dalmáciai városokra is megpróbálta volna kiterjeszteni az uralmát, ám a kun betörés ebben megakadályozta. 466 KÖRMENDI TAMÁS II. 4. A hadjárat útvonala és eseményei A horvátországi háború eseményeiről részletesebben csupán Spalatói Tamás tudósít, ám egyrészt az ő híradása is csak kevés konkrét adatot tartalmaz, másrészt a forrásértéke is vitatható. A dalmáciai kútfő mindenesetre arról számol be, hogy a magyar hadak előbb akadálytalanul birtokba vették a Dráva és a Gvozd közötti síkságot, majd a Vas-hegyek (Alpes Ferree) közé érve némi ellenállásba ütköztek, ám hamar felülkerekedtek a politikailag megosztott és így összehangolt védekezésre képtelen horvát erők fölött.80 A történeti kutatás általában erre a tudósításra építve mutatja be Szent László horvátországi hadjáratának eseményeit.81 Spalatói Tamás értesülései azonban egyfelől a forráskritikai vizsgálat során bizonytalan eredetűeknek tűntek, másfelől a most felsorolt adatai között olyan is akad, amelyet történeti érvek alapján is cáfolhatunk: indokolt tehát egyenként is mérlegelnünk őket. Mindenekelőtt egyértelműen kizárható, hogy a Dráva és a Gvozd-hegység közötti területet (vagyis a későközépkori értelemben vett Szlavóniát) csak Szent László hódította volna meg 1091-ben.82 A Dráva és a Száva közötti síkság valószínűleg már az államalapítás időszakában erős magyar fennhatóság alatt állhatott, a Száva és a Gvozd közötti területet pedig véleményem szerint all. század második felében (de mindenképpen a horvátországi hadjárat előtt) kerülhetett szorosabb magyar ellenőrzés alá.83 Amennyiben csakugyan így volt, az egyszersmind azt is jelenti, hogy Spalatói Tamás másik adata — amely szerint László király hadai csupán a Vas-hegyek közé érkezve kényszerültek harcra — akár helytálló is lehet: a magyar seregek ugyanis itt, a Gvozdban léptek először ellenséges területre. Hasonlóképpen logikusnak tűnik az a következtetés, hogy a korábban II. István fennhatóságát is elutasító horvát oligarchák szétforgácsolt erői valóban nem jelenthettek komoly akadályt a támadás útjában.84 A magyar sereg Pauler Gyula szerint ugyanazon a hadiúton vonulhatott fel, amely a késő Árpád-korban is összekötötte Magyarország központi területeit és az adriai tengerpartot. Ezt az útvonalat Pauler döntően 13. századi adatok alapján rekonstruálta.85 Tetszetős feltételezésének azonban súlyos fogyatékos-80 História Saloni tana 92. 81 Pauler Gy.: Magyar nemzet i. m. I. 157.; Deér J: Külpolitika i. m. 86.; Klaić, N: Povijest Hrvata i. m. 491—495. 82 Pauler Gy.: Horvát-Dalmátország i. m. 198-202.; Györffy Gy. : Szlavónia i. m. 223-239.; Zsoldos A. : Egész Szlavónia i. m. 274-277. 83 Körmendi T: Szlavónia i. m. 383-387. 84 Budak, N. - Raukar, T: Hrvatska povijest i. m. 140-141. (a von. rész Neven Budak munkája)
